Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

ket ettől az időtől fogva folytatják. A két vármegye egyesített területe 2271 négyzetkilométer. Ezen a területen 3 járás alatt 67 község fekszik. Az egyesített vármegyéknek két városa van, nevezetesen Komárom és Esztergom, mely mindkettő közjogi jellegére nézve megyei város, Esztergom azonban a szabad királyi város címét is jogosult használni. A járásokat illetőleg megkülönböztetjük Komárom megyében a tatai és a gesztesi, Esztergom megyében pedig az esztergomi járást. A tatai járásban 5 körjegyzőséghez 10 kis- és 15 nagyközség, a gesztesi járásban 3 körjegyzőséghez 6 kis- és 13 nagyközség, míg az esztergomi járásban 5 körjegyzőségnez 10 kis- és 13 nagyközség tartozik. Esztergom vármegyében az 1925-iki esztendő nevezetesebb esemény nélkül telt el. A következő esztendők sem érintették a vármegyét olyan értélemben, hogy azok megrázkódtatásokkal jártak volna, ellenben szorgos tevékenység folyt abban az irányban, hogy a világháború, a forradalom és a rémuralom által okozott károk helyrehozassanak és meginduljon az alkotásokban bővelkedő tevékeny munka. E tekintetben a vármegye jelentős feladatok előtt állott és ami 1920-ban és az utána következő pár év alatt tervként jelentkezett, az egymásután megvalósításra került. Ekkorra már a korábban bevezetett levente-intézmény szélesebb alapokra helyeztetett és örvendetesen kifejlesztetett. Az ép testben ép lélek jelszava a vármegye vezetőségében és az arra illetékesekben fogékony talajra talált és a nemes sport ápolása tekintetében a MOVE előljárása mellett szép eredmény mutatkozott. A népoktatás ügye szintén megkövetelte az újításokat és a fokozottabb figyelmet. A közegészség érdekei is lendületet követeltek és e tekintetben szintén bevezettettek azok az intézkedések, amelyek a községek elmaradottabb állapotának javítását célozták. A községi közigazgatás menete szintén újításokat követelt és ezek is sorra érvényesültek, szóval teljes erővel megindult az alkotó munka. Jelentős esemény volt a vármegye életében dr. Csernoch János hercegprímásnak 1926. évi május hó 30-án Amerikába történt elutazása. Az eucharisztikus kongresszust ugyanis ebben az évben Chikágóban tartották és arra a világnak úgyszólván összes egyházfejedelmei hivatalosak voltak. A kongresszus magyar osztályának elnöki tisztjét a hercegprímás vállalta. Dacára a nehéz időknek, Esztergom vármegye ugyanazon évi augusztus 26-iki közgyűlésen elhatározta, hogy a lakáshiány enyhítése végett Esztergomban az állami hivatalok elhelyezése érdekében és azért, hogy a tisztviselők is megfelelő lakásokhoz jussanak, házat építtet. Az emeletes és három utcára néző ház fel is épült és ma dísze Esztergomnak. Régebbi elhatározása volt a vármegyének, hogy néhai gr. Tisza Istvánnak és dr. Csernoch Jánosnak arcképeit a közgyűlési terem számára megfesteti. A leleplezési ünnepély díszközgyűlés keretében 1926 szeptember 2-án történt. Ugyanennek az esztendőnek végén megejtettek az országgyűlési képviselőválasztások. A dorogi kerületben késmárki Frey Vilmos dr. és Peyer Károly jelöltettek s a kerület mandátumát jelentékeny szavazattöbbséggel dr. Frey Vilmos nyerte el. Az Esztergom városi választókerületben két jelölt volt, nevezetesen fogarasi Tamássy Béla és Mátéffy Viktor. Az eredmény Mátéffy Viktornak kedvezett. A kettős vármegye közönségét 1927 januárjában a felsőházba küldendő tagok választása foglalkoztatta. A jelöltek a közéletben érdemesült férfiak sorából kerültek ki. A megejtett szavazás során felsőházi tagokul Thaly Ferenc és Báthy László, póttagokul pedig Ghiczy Elemér és Bleszl Ferenc választattak meg. Mélységes részvéttel fogadta a vármegye közönsége az apostoli lelkületű 180