Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

A város területén egyelőre az újra éledt polgárőrség azokkal az öreg rendőrökkel látta el a közbiztonsági szolgálatot, akiket a vörösök a maguk szempontjából megbízhatóknak nem minősítettek. Különben a rendcsinálás történetéhez tartozik, hogy Esztergomban a polgárság már a vörös uralom alatt titokban szervezkedett s hogy nyíltan fel nem lépett, tisztán azon múlt, hogy a proletárdiktatúra alkonya váratlan gyorsasággal következett be. Az ellenforradalmi szervezkedés gondolata Jakus János volt m. kir. csendőrőrsparancsnok, malomtulajdonostól származott. Ez a derék volt csendőr, aki szolgálatából annak idején felsőbb hatóságainak dicsérő és elismerő okiratait hozta a polgári életbe, az esztergomi derék földmíves polgárokból aikotta meg ellenforradalmi gárdáját és amikor a vörösök Esztergomból patkánymódra szökdösni kezdtek, nyomban fegyverbe állította társait, s mert attól is tartani kellett, hogy a csehek a város ellen támadást intézhetnek, a proletárok által hűtlenül elhagyott ágyúkat Párkány ellen irányította, embereit pedig készenlétbe helyezte nemcsak egy várható cseh támadás visszaverése érdekében, hanem azért is, mert a kezdeti órákban attól is lehetett tartani, hogy a vörösök uralmuk alátámasztása érdekében a főváros felől még esetleg felléphetnek. A kommunizmus bukása után katonai karhatalom is szerveztetett és annak parancsnokául Kornhaber Sámuel volt cs. és kir. 26. gy.-ezredbeli alezredes rendeltetett és az állomásparancsnok-teendők is reá ruháztattak. Kornhaber, aki egész addigi életét az esztergomi háziezred kötelékében töltötte el, feladatát a lelkiismeretes katona készségével látta el. Különben tagja lett a nemzeti hadseregnek, majd a m. kir. honvédségnek és mint ezredes ment nyugállományba. Esztergomnak hü polgára és az esztergomi közgazdasági és társaséletnek minden tisztelet által övezett tagja. Esztergom vármegye és város a román megszállás alatt. Amikor a román hadsereg a vörös uralmat megdöntötte, minden akadály nélkül haladt előre a főváros felé s miután azt megszállta, csapataival a Dunántúlra is befurakodott. A főváros megszállása után Buda környéke és Esztergom vármegye következett. Esztergom megyébe egy zászlóaljnyi román katonaság érkezett és a város megszállását egy őrnagy, több tiszt és egy század katona hajtotta végre. A város megszállása a következőleg történt: augusztus hó második hetében délután három órára érkezett Esztergomba a megszálló csapat az őrnagy és négy tiszt kíséretében. A lovasokból álló század a Széchenyi-téren állt fel és az őrnagy lóról leszállított tizenkét fegyveres kíséretében a városházába jött, felvezényelte kíséretét az emeletre s ott a polgármestert kereste. Délután nem lévén hivatalos óra, a polgármester nem voit a hivatalban, ellenben véletlenül ott volt O'sváth Andor főjegyző, akitől az őrnagy tiszti lakásokat követelt és csapatának az elhelyezésén kívül élelmezést is, Kijelentette az őrnagy, hogy minden igénybevételért térítést fog adni a városnak. Minthogy e követelések elől nem lehetett kitérni, az időközben értesített dr. Antóny Béla akkori polgármester megfelelőleg rendelkezett. Amíg a városházán az őrnagy tárgyalt, azalatt egy tiszt és a fegyveres kíséret megszállta a m. kir. pósta és távíró hivatalt és a telefon-állomást. A megyebeli községek megszállása ugyanaznap szintén megtörtént. A következő napon a román parancsnok kihirdette a megszállást, figyelmeztette a lakosságot, hogy tartózkodjék minden mozgalomtól és engedelmeskedjék a kiadott rendelkezéseknek. Ugyancsak elrendelte, hogy esti 9 órától fogva mindenki tartózkodjék otthon. A vendéglők, kávéházak és kocsmák zárórája kezdetben szintén esti 9 órában volt meghatározva, később azonban,