Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

borban, részben a városban, a megyeházának nagytermében helyezkedett el. Ez a felfegyverzett és kézigránátokkal hatalmasan felszerelt banda a tábornak még ki nem fosztott helyiségeit részben feldúlta, részben kirabolta és a hatalmas Wertheim-szekrényeket felrobbantva, azoknak tartalmát magához vette, majd leszerelte az összes telefon- és villanyberendezést s minden használható tárgyat összeszedve, a reá várakozó vasúti szerelvényekre rakta s így távozott el dicsőséges fellépése színhelyéről. A városban elszállásolt csoport egyéb visszaélést nem követett el, mindössze a vármegyeház nagytermében levő gyönyörű képtárt tette semmivé. E rombolásról a vármegye történetében ezt megelőzően emlékeztünk. Amikor a Felvidéket a csehek betolakodása fenyegette, a kormány Reviczky Elemér párkányjárási főszolgabírót felvidéki kormánybiztossá nevezte ki, minek következtében helyébe a párkányi járásba dr. Frey Vilmos megyei árvaszéki ülnök küldetett s minthogy ez utóbbi az esztergomi polgárőrség parancsnokságát emiatt meg nem tarthatta, a parancsnokságban őt dr. Brenner Antal városi tanácsjegyző, volt cs. és kir. 76-ik gy. ezredbeli főhadnagy, követte, a megyei árvaszék ülnöki teendőinek végzésére pedig Fekete Rezső aljegyző rendeltetett. Reviczky Elemér kormánybiztosságának egyik kiemelkedő eseménye az volt, hogy a Pozsonyba tolakodott Heltai-féle tengerészkülönítményt elfogta és Budapestre visszairányította. Kormánybiztosi tiszte rövid ideig tartott, mert a csehekkel szemben való ellenállás arra alkalmas fegyveres erő hiányában lehetetlenné vált. A csehek Esztergom megyében. A csehek 1919 január elejcn már előretörtek a Felvidéken és január 6-án Érsekújvárt is megszállták, s onnan január 8-án páncélvonattal érkeztek a párkánynánai állomásra. Híre terjedt hogy a hódítók (?) Esztergomot és a vele szomszédos bányavidéket is meg akarják szállni. Erre a hírre Esztergomban megkezdődött az ellenállásnak azonnal való megszervezése, s minthogy dr. Frey Vilmosnak Párkányból a csehek miatt vissza kellett térnie, az Esztergomban lakó és tartózkodó tartalékos tiszteket azonnal összehívta és így sikerült azokból közel 150 főből álló felfegyverzett századot összeállítani. A cseheknek átjövetele azonban elmaradt és így a tiszti, század tevékenysége továbbra tisztán a város belső rendjének biztosítására és az állandó Dunahíd védelmére szorítkozott. A csehek érkezésének hírére január 8-án Beniczky Ödön kormánybiztos statáriumot hirdetett. A rögtön ítélő bíráskodás az egész megyére szólt és hatása abban nyilvánult meg, hogy a kilengések megszűntek. Minthogy a csehek Párkány községet is birtokukba vették, a megyének és a városnak érdekében állott, hogy a közélelmezés biztosítása végett a túloldallal való gazdasági kapcsolatait fenntartsa. Evégből a megye és a csehek között tárgyalás indult meg és a csehek készségesen kijelentették, hogy a Párkányban levő készleteket átengedik. Cseh ígérte, cseh nem tartotta meg s hogy mégis kényszerült ígéretéből valamit teljesíteni, ez abban nyilvánult meg, hogy kikötötték, hogyha a város tovább adja a villamosáramot, ennek ellenében az esztergomi közkórház tejszükségletének szabad utat biztosítanak. A csehek megtelepedésének következményeképen Esztergom vármegye párkányi járásában a magyar közigazgatás 1919 január 9-től fogva megszűnt, azonban az állandó Dunahídön való átkelés bizonyos korlátozásokkal április 23-ig szabad volt. Az eként csonka Esztergom vármegye életében még a kö162