Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

kormánybiztosává neveztetett ki. Ugyanakkor egybeállították a megyei törvényhatóságot felváltó vármegyei nemzeti tanácsot. A budapesti úgynevezett „forradalom" hatásairól emlékezve, megjegyezzük, hogy Lsztergom vármegye és a város állapota szomorú képet nyújtott. A hazaérkező katonák a községekben megkezdték fékeveszett visszaéléseiket, amelyek legelőször abban nyilatkoztak meg, hogy Táton Oberth és Lábatlanon Klekker jegyzőket gyilkolták meg, minek következtében a községek jegyzői sorra menekülni voltak kénytelenek. Nagysáp és Epöl községekben a nép dühe a zsidók ellen fordult. Nagysápon Eckstein Lajos vendéglős házát rohanták meg. A ház népének sikerült elmenekülni, a lakást és üzletet azonban kifosztották. Ugyanakkor Epölön Schinidek káptalani bérlő, kereskedő és vendéglős házát felgyújtották és az abban lakókat menekülésre kényszerítve, a tűz tartama alatt a hazat mindenéből kifosztották. A két községben történt ezen erőszakos cselekmények hirére a két megtámadott család az esztergomi laktanyából kért segítséget. A rendcsinálásra önkéntes katonák vállalkoztak és teherautomobilon fegyveresen ki is robogtak Epöl községbe, ahol is-a község népe a hazakerült ottani katonákkal lefegyverezte a társaságot és ekkor történt, hogy az erélyesen fellépő Varga nevü 26. gy. ezredbeli zászlóst megragadták, nyakára hurkot vetettek, azután egy arra jövő szekér lőcsére kötve addig hurcolták, amíg még nem halt. Minthogy a harctérről falujukba visszaérkezett katonák fegyvereket is hoztak magukkal, sőt a bajnaiak még gépfegyvert is, ez utóbbiak a Metternich uradalom dámvadas kertjét gépfegyverrel vadászták meg úgy, hogy a harangszóra etetéshez előjött mintegy 300 dámvadat összelőtték és így ezt a mindig óvott vadgazdaságot rövidesen tönkretették. Különben minden község határában szólt a fegyver és az erdőnek, meg a mezőnek minden vadja áldozatul esett. A forradalom hírére az esztergomi laktanyák rövid órák alatt kiürültek. A hadifogolytáborban ebben az időben 40.000-nél több különböző országbeli hadifogoly volt és ezek is nyomban szabad utat nyertek. A hadifoglyok tömeges kivonulásának hírére a fővárosban rettenetes pánik támadt, holott ezek az ártatlan emberek tisztán arra törekedtek, hogy szabadságukat visszanyerve, elhagyott otthonaikba visszatérhessenek. Az szinte természetesnek mondható, hogy úgy az esztergomi laktanyák katonasága, mint a tábor foglyai nem távoztak üres kézzel, hanem feltörve a raktárakat, minden könnyen elmozdítható felszerelést és anyagot magukkal vittek. Esztergomban felháborító terror-cselekményekről nem szólhatunk. Voltak ugyan bizonyos egyéni cselekmények, ezek azonban inkább régebbi haragosok bosszújának voltak tulajdoníthatók. A vármegyében és Esztergomban az általános zür-zavar és keserűség közepette rendkívül nagy örömet keltett a volt cs. és kir. 26-ik gy. ezred maradványainak november 14-én történt megérkezése. A mintegy 1500 emberből álló katonaságot Kornhaber Sámuel őrnagy (később honvédezredessé lépett elő és jelenleg nyugállományban Esztergomban él) október 28-án Asiágóból indította el és Steinachig 250 km hegyi úton át gyalog vezette. Steinachtól vonaton jöttek az osztrákok állandó támadásainak kitéve és a kedves Ausztria fegyveresei a visszatérőket úgyszólván mindenükből kifosztották. A vármegye és a város területén különböző pártalakítások is történtek, így pl. dr. Prikkel Marián bencéstanár megszervezte a köztársasági Károlyipártot. Megalakult a radikális-párt is, melynek elnökéül Kernstock Károly féstőművészt jelölték és szervezkedett a szociáldemokrata-párt is. 1918 december 9-én tengerészek (?) érkeztek Esztergomba s a mintegy 200 hajóhintásból szervezett fegyveres különítmény részben a hadifogoly tá.. 161