Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

den kételyt kizár. Az már most a kérdés, hogy a föld történetének mely szakában élt itt az ősember? A dolog megértéséhez tartoznak a tudományos kutatás eddigi adatai. Arról szó sem lehet, hogy Európában a fiatalabb pliocén idejében, vagyis az első eljegesedés korában az ősember már élt volna, sőt ugyanez állapítható meg a második és harmadik eljegesedés korára nézve is. Így bár tény, hogy mindhárom időszakból kerültek elő csontleletek, ezek azonban emberszabású majmoknak maradványai voltak. A negyedik eljegesedés kora már a kezdeti ember jelenlétét mutatja. Ezt bizonyítják azok a koponyák és csontmaradékok, amelyek Krapinán (Horvátország, most Jugoszlávia), továbbá Neandervölgybe'n (Neanderthal, Düsseldorf mellett) és Spy község határában kerültek napfényre. Ez az emberes ezelőtt mintegy 50.000 évvel élhetett azon a tájon. Ezt az emberőst a tudomány Homo Neanderthalensis-nek, Homo antiqusnak és Homo primigéniusnak nevezte el. Amikor a fentieket előrebocsátottuk, az volt a célunk, hogy végre is megállapíthassuk, hogy ily körülmények között hol kezdődik az emberi kultúra, vagyis az a korszak, amelytől fogva a régészetnek módja van arra, hogy annak eszközeit szellemi fejlődésének bizonyítékául bemutathatja? E tekintetben megállapíthatjuk, hogy az emberi kultúra a neandervölgyi emberrel kezdődik. Azokon a helyeken, ahol ez az ősember élt, megtalálták azokat a kezdetleges eszközöket, amelyeket vagy a vadakkal szemben való védekezésül, vagy pedig vadászathoz használt. Minthogy a negyedik eljegesedés idejében élt, az is kiviláglott, hogy a zord időjárás elől barlangokba húzódott s mert a lelőhelyeken kopott kovadarabokat is találtak, bizonyára tudott tüzet gerjeszteni. Barlangi tartózkodásának legerősebb bizonyítékai a megmaradt szénmaradványokon kívül a rengeteg csonttöredék, vagyis a széttört csontok, amelyekből a velőt kiélvezte. Ezektől a jelektől eltekintve, találtak kőeszközöket, dárdahegyeket, parittyaköveket, vakarákat és több más olyan tárgyat, amelyet emberi kéz formált és használt. Érdekes és jellemző különben, hogy Neanderthalban már az említett korban élt emberek temetkeztek is. Egy feltárt sírban ugyanis a Homo Neanderthalensis fajtából származó fiatal ember maradványaira bukkantak. Hanyatt feküdt s feje a jobb karcsontján hevert. A fej alatt tűzkőtöredék, mellette kőfejsze, körülötte pedig feltört állati csontok feküdtek. Ez utóbbi lelet azt jelenthette, hogy érte ételáldozatot mutattak be. Ez volt a paleolitikum embere. Amikor az ember megjelenésének és kultúrája kezdetének ezen első nyomát megjelöljük, ez korántsem jelenti azt, hogy valóban megtaláltuk a valódi embertypust. A paleolitikum embere, vagyis az első kezdetleges emberfajta, hozzávetőleg mintegy 200.000 esztendőn át élt Európa földjén s azt valószínűleg a negyedik eljegesedés tüntette el; azonban az is lehetséges, hogy a zord időjárás fokozódásával mind délebbre vonult, de később teljesen eltűnt és helyét akkor, amikor ez a jegesedés megszűnt és az európai éghajlat enyhébbre változott, egy újabb emberfajta foglalta el. Ezt az emberfajtát, tehát voltaképen a mai ember ősét, a tudomány Homo sapiens néven könyveli el. Ez az igazi ember már bizonyos időre imitt-amott letelepedik és magának otthont rendez be. A kezdeti időben barlang a lakása és onnan indul el vadászat és élelemszerzés végett. Tavak és folyók mentén inkább a halászatot űzi és mert ez a foglalkozás helyhez köti, a vizek fölé cölöpökre építi hajlékát már azért is, mert ilymódon esetleges ellenséges támadások elől biztonságban érezheti magát és tudhatja övéit. A valódi ember későbbi ivadékai már magukhoz szoktatják az addig vad állapotban élő állatok közül a lovat, a szarvasmarhát, a juhot és a kutyát s megindul a sátorozó-vándorló pásztorélet, amelynek folyamata alatt megismerik a gabonaféléket és a hasznos magvakat adó növényeket s megindul a kezdeti földművelés, amelynek munkásai épúgy, mint az őserede13