Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának Esztergom vármegyét és Esztergom városát érintő eseményei. Arról az önfeláldozásban páratlan és hősiességében legendás küzdelemről, amelyet 11. Rákóczi Ferenc az ország és a nemzet megmentése érdekében megindított, a történelein ma már olyan bőséges és elfogulatlan tájékoztatást nyújt, hogy a nagy fejedelemről jellemrajzot írni, önzetlenségét, áldozatkészségét méltatni, vállalkozásának eseményeit teljes felsorolásban ismertetni — bármennyire óhajtanok is — szükségtelen, mert e kötet megírásának egyedüli oélja csupán azokkal az eseményekkel foglalkozni, amelyek a megyét és a várost a múltban érintették és a jelent a távolabbi jövíivel megismertethetik. Akkor, amikor II. Rákóczi Ferenc 1703 közepén folyton gyarapodó hadával megkezdte halálosan komoly vállalkozását, a császár-király sem maradt tétlen s bár haderejét külföldi csatározások foglalták le, nyomban gondoskodott, hogy a megindult felkeléssel szemben erőket állíttasson. Esztergom vármegyét ez a gondoskodás annyiban érintette, amennyiben területére nézve toborzás rendeltetett el és annak foganatosításával Bottyán János — akkor császári huszárezredes — bízatott meg. Bottyán megbízatásának gyenge eredménye volt, mert a Kohári István császári tábornok által kívánt huszárezred felállításához csak kétszáz embert volt képes összeszedni. Ugyanezen időben az esztergomi vár parancsnoka, báró Kucklánder Ádám pedig arra kapott felsőbb parancsot, hogy a várat kuruc támadás esetére erősíttesse meg. A vármegye is utasíttatott, hogy a reá kivetett katonai erőt állítsa össze és indítsa el a gróf Schlick tábornoknak Trencsén megye szélén gyülekező hadához. *» Bottyánnak az első toborzási kísérlet után Esztergom és Komárom megyék területére nyert megbízás alapján további feladata is a toborzás maradt. Össze is szedett több, mint 300 lovas és 200 gyalogos zsoldost s ezután 1703 október 24-én a körülbelül 800-ra felszaporodott embereit Esztergomból Schlick táborába vezette. Nem érdektelen megemlíteni, hogy ezt megelőzőleg Bottyán ellen, — akinek a párkányi hídfő megerősítésére is gondja volt, •— szeptember 25-én a kurucok Párkányban támadást intéztek, azonban sikert nem értek el. Amint említettük, Bottyán az általa Esztergomban toborzott embereit Schlickhez vitte s azokat átadván, Zólyom várának felszabadításához küldetett, de mivel Zólyom már a kurucok kezébe került, visszatért Esztergomba és várta a további parancsot. Ez nem is késett, mert 1704 január 2-án Savojai Jenő herceg arra utasította, hogy a toborzást Esztergom és Komárom vármegyéken kívül Fejér, Pest-Pilis-Solt és Veszprém megyére is ejtse meg. Bottyán pálfordulása. Bottyán ezen utasítást már nem teljesítette s itt kezdődik az ő pálfordulása, vagyis ekkor érlelődött meg benne az az elhatározás, hogy Rákóczihoz pártol. Ennek az elhatározásnak az előzményei nincsenek tisztázva és csupán az a feltevés helytálló, hogy tudta, hogy a császári rendes hadakat más háború tartja lekötve s hihette, hogy emiatt Rákóczinak sikerül a vállalkozása. Vezethette Bottyánt — aki ekkor már igen gazdag nagybirtokos volt — az az aggodalom is, hogyha a császár mellett harcol és Rákóczi győz, agg korára mindenét elveszítheti. Ez is csak feltevés éppen úgy, mint ahogy arról is beszélhetünk, hogy báró Kucklánder áskálódása indította arra, hogy feladja addigi hűségét, de nem lehetetlen, sőt kézenfekvő, hogy első sorban magyar8 113