Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

nak tudta magát, magyar huszárokkal töltötte el gyönyörűen ívelt katonai pályáját, átérezte nemzetének szenvedéseit s látván látta azt az aknamunkát, amely hazája önállósága ellen folyik, használni akart veszendő hazájának. Bottyán pálfordulásának ez az utóbbi körülmény ad igazi alapot és értéket, még ha eltekintünk is attól, hogy a becsületes öreg katona az őt időközben Kücklandertől ért méltatlanság felett elkeseredve cselekedett. Mert mi történt? Bottyán otthon volt Esztergomban, hol is Kucklander rátöretett és lefogatta ama gyanú alapján, hogy a kurucokkal összeköttetésbe lépett. A történelem nem ír arról, vájjon alapos volt-e ez a gyanú, illetve voltak-e bizonyítékok erre nézve Kucklander kezében, ellenben Bottyánról fel kell tételezni, hogy ha már felveszi az összeköttetést a kurucokkal, akkor nem állít csapdát önmagának. 1704 április hó 18-án fogatta el Bottyánt Kucklander és az ő jelentése alapján kapta a parancsot, hogy a foglyot Bécsbe szállíttassa. Ennek megfelelően Kucklander azon év októberében fegyveres kísérettel el is indította Bottyánt, akivel a kíséret Nyergesújfalun elesteledik és elzárván őt, nyugalomra tér. Reggelre kelve Bottyánnak hűlt helyét találták s kiderül, hogy a felesége által vezetett hű emberei a házak hátsó falán tört résen szabadították meg, majd pedig a már készen tartott csónakon mentették át a túlsó partra, holott is megtalálta az utat a kurucokhoz . . . A Rákóczi hűségére tért ősz vitéz ettől fogva egészen haláláig réme volt a császári hadaknak. Minthogy a történelem Rákóczi szabadságharcát kuruclabanc háborúnak is szokta nevezni, tisztáznunk kell, hogy a labanc elnevezés honnan vette eredetét? A labanc szó akkor keletkezett, amikor Thököly Imre Erdély fejedelme lett és hadaival a császári hadak ellen harcolt. Szomorú emlék, hogy a magyarság ebben az időben sem volt egységes, vagyis a császári csapatok jelentékeny hányada magyarokból állt. Ezeket hívták labancoknak, mely elnevezést azután általában a császári csapatokra is használták. A szó a lafanc szóból ered s ez a szó kuruc alkalmazásban olyan magyarokra vonatkozott, akik hazájuk ügye ellen fogtak fegyvert és azokra, akik az országrontó osztrák politikának szolgálatába szegődtek, egyébként pedig a lafanc szó minden rosszra képes, becstelen ember jellemzésére szolgált. így pl. olyan nőszemélyekre is alkalmaztatott, akik erkölcstelen életre adták a fejüket. E kitérés után először azokat az eseményeket soroljuk fel, amelyek Esztergom vármegyében mindaddig történtek, amíg Esztergomnak a császáriaktól való visszavétele be nem következett. Ezeknél az eseményeknél részben Bottyán János hadi tevékenységével is találkozunk. Bottyán János akkor, amikor Érsekújvár elesett,

1 csapataival — melyek között igen sok esztergommegyei is szolgált, — Muzslán kitervezte, hogy Esztergomból kiveri a császári csapatokat s evégből gróf Eszterházy Antal csapataival együttesen 1705 februárjának első napjaiban át is kelt a Dunán és megkezdte a támadást az alsó vár, t. i. a Víziváros ellen. Ez a vállalkozása visszaveretett és érzékeny veszteséggel kellett azt abbahagynia. Visszavonuló emberei ekkor a szenttamási részen levő népes ghettót fel is égették. Az 1705. esztendőnek elforgása annyiban neveztes, hogy akkor már Esztergom vármegyének dunáninneni része teljesen a kurucok kezében volt és uralták a dunai átkelő helyeket is, különben pedig minden igyekezetük arra irányúit, hogy túloldali helyzetüket megtartsák, mert Herbeville császári hadparancsnok Csallóközből könnyen támadhatott. Ez a körülmény indította Rákóczit arra, hogy hadaival a túloldalon a Duna irányát követve, megakadályozza Herbevillét ábban, hogy Lipótvár őrségét élelmezhesse. Vác felől jött 1 1704 nov. 16. 114