Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

tak a török őrségekkel közeli, vagy távolabbi szomszédságba, sőt, — hogy példával szolgáljunk — megemlítjük, hogy Komárom várának parancsnoka, bizonyos Kielmann András, 1584-ben odamerészkedett, hogy az esztergomi vár visszavételét is megkísérli, de vállalkozása a török őrség ellenállásán meghiusult. Hogy a török jellem nem idegenkedett a szószegéstől, bizonyítja az is, hogy Szokolovics esztergomi szandzsákbég — bizonyára saját jövedelmeinek fokozása érdekében 1589-ben úgy intézkedett, hogy Kakaton a (mai Párkány) minden héten vásár tartassék s erről a pozsonyi és a komáromi várak felett parancsnokló Pálffi Miklóst oly hozzáadással értesítette, hogy gondoskodott, hogy a vásárt látogatókat senki ne háborgassa. Jöttek is a vásározók gyanutlanul, de csakhamar elmaradtak, mert a bég ugyanazon esztendőben számos községet kiraboltatott és felégetett, sőt merészségében annyira ment, hogy 1590-ben a túloldalon portyázó érsekújvári őrségbeli különítmény ellen is támadást intézett. Ily körülmények között a szomszédos vásárlátogatók nem tartották tanácsosnak az eljövetelt. Esztergom vármegye és Esztergom város az 1468-ban megkötött drinápolyi béke óta 1592-ig — eltekintve attól, hogy az elnéptelenedés jelentékeny arányokat öltött és a vármegye területén a mezőgazdálkodás a folytonos igénybevétel miatt majdnem szünetelt — viszonylagos nyugalmat élvezett, huszonnégy év multán ismét harcias események színhelye lett, mert a porta a békeszerződést többé nem tisztelte és újból Magyarország ellen indította hadait. Az 1593-ban megkezdett háborúnak előjelei már az előző év folyamán mutatkoztak, mert a török nemcsak a már kezében volt várakat erősítette és rakta meg további őrségekkel, hanem az esztergomi várat is, nemkülönben a szenttamási erődöt s így felkészülve várta azt az ostromot, amelyet 1594 május hó 5-én Pálffi Miklós Nógrád megvétele után megindított. A nagy véráldozattal megkezdett és folytatott ostrom, melynek tüzében a vár török parancsnokai: Isák esztergomi szandzsákbég és bégtársa: Karali is elestek, május 26-án a védők hősies ellenállásán megtört. A május hó 19-iki ostrom alkalmával sebesült meg Balassa Bálint is oly súlyosan, hogy szenvedéseitől hét nap múlva szabadította meg a megváltó halál. Érdekes felemlíteni, hogy a török elleni ostromban Pálffit az Esztergomban lakó rácok is áldozatkészen segítették. Történelmi megállapítások szerint Pálffi serege tovább is folytatni kívánta az ostromot, de vezérük arra a hírre, hogy Szinán nagyvezér hadai megindultak, ezt a kívánságot nem teljesítette, hanem május 30-án Győrbe hátráltatta csapatait. Esztergom tehát török kézen maradt és Szinán Pálffi nyomában Győr alá sietett s azt vette ostrom alá. Ez az ostrom sikerrel járt, mert Hardegg várkapitány a várat rövid idő alatt gyáván feladta. Győr eleste arra indította Rudolf királyt, hogy most már minden igyekezettel Esztergom visszafoglalására fektesse a fősúlyt. Evégből a hadivállalkozás lebonyolításával Mansfeld Károlyt, egyik legkiválóbb főtisztjét, bízta meg, mellé rendelvén Pálffi Miklóst. Az 1595 július elsején megindult s mindkét részről véresen küzdelmes ostrom eredménye az volt, hogy a török feladta Esztergom várát és az ekként a király birtokába került. Az ostrom részleteiről is emlékeznünk kell, mert az két irányban indult meg, nevezetesen amíg Mansfeld nyomban a vár ellen fordult, addig Pálffi a kakati erősséget igyekezett megszerezni és ez július 24-én sikerült is. Az esztergomi vár ellen intézett támadás részletei a következők voltak: Mansfeld hadai mindenekelőtt körülzárták a várat, majd az ostrom előkészítésével foglalkoztak s amikor minden rendben volt, nem tudni milyen okból, de bizonyára elengedhetetlen szükségből, július 21-én felégették a rácok által lakott városrészt. Ezt követőleg három nap múlva kézrekerült a szenttamáshegyi erőd. Miközben ezek az események történtek, Hassán budai basa 16.000-nyi felmentő sereget indított 102