Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

A TELEPÜLÉSEK LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - KESZTÖLC

KERÉKTELEKI, KESZTÖLC 34. Kerékteleki pecsétje. 1852. KESZTÖLC (KESTÚC) Nevét szláv eredetűnek tartják. Kostolac kis várat, erődtemplomot, zárdát jelent. Nevéhez a Claustrum, Kloster, Kostel kicsinyített alakján keresztül is el lehet jutni. Német eredetét Osváth a 12-15. századra vezeti vissza. Borovszky szerint az elzászi Kestenholz nevére emlékeztet, ami gesztenyefát jelent. Pesty szerint a múlt század közepén a "tótok " Kesztelecznek - ma Kesztucnak - mondják, míg a németek Gesticznek ismerték (német neve máig így ismert). Az oklevelekben sokféleképpen írt falunevet 1907-ig szinte minden feldolgozás Kesztölcznek írja. Okleveles említése 1075: Kostelci, 1169: Kezthelz, 1294: Keztelch, 1304: Kezteulch, 1333: Keztelch, 1336: Keztewlcz. I. Géza király 1075-ben a garamszentbenedeki apátságnak adományozta. A 13. századtól határának része az esztergomi főkáptalan kezébe került és ott is maradt az 1945. évi földreformig. Kesztölcön és határában a rézkortól kezdve szinte minden kultúra nyomát megtaláljuk. Az akkor Pilis vármegyéhez tartozó középkori falu a maitól kissé délre, az Új-hegy lejtőjén terült el, az ún. Magasok I. régészeti lelőhelyen. Itt 11-12. századi templomot és települést feltételez a kutatás. E helyen - a mai falutól 150 méterre állt még 1732-ben is a későbbi fatornyú templom. Mint az esztergomi szandzsákhoz tartozó település, többnyire lakott a török időkben. 1570-ben a török adószedő Kesztölcön 12 ház adózóit írta össze. 1696-ban a 18 adózó család még mind magyar. 1715-ben 13, 1720-ban 26 jobbágycsalád lakta. Az 1716-tól kezdődő telepítés hatására 1732-ben már vegyes magyar és szlovák anyanyelvű település volt, mivel az esztergomi káptalan 1722-ben szlovákokat telepített ide. 1732-ben említik első oskolamesterét, de iskolát csak 1755-ben kapott. 1786-ban már mint szlovák település szerepelt az összeírásokban. A 18. században a járás népesebb községei közé tartozott. Az 1784—87-es népszámlálás adatai szerint az esztergomi káptalan birtoka. 158 házban 187 család élt, népessége 864 fő volt. 68 paraszt, ennek 59 örököse és 103 zsellér élt itt. A 18. században római katolikus lakossága vegyes, magyar és tót, 1859-ben ismét magyarnak írják, utóbb vegyes, a szlovákság túlsúlyával (magyar, német, zsidó). A község kevés szántóján jó rozsot, de kevés búzát termeltek. Már a középkortól kezdve nagy kiterjedésű szőlői és gyümölcsösei voltak, a 19. században kitűnő bor termett itt. 196