Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

A TELEPÜLÉSEK LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - KESZTÖLC

KESZTÖLC Római katolikus iskolájának új épületei 1893 és 1905 között épültek. A múlt század derekán még Dorogra jártak postáért, a századfordulón viszont már a távíróállomással együtt helyben volt 1905-ben épült az új községháza (1905); 1909-ben a Hangya, 1912-ben Hitelszövetkezet alakult meg. A társadalmi élet akdvitását jelezte az 1895-ben alakult Önkéntes Tűzoltó Egylet, melyet 1926-ban a Levente Egyesület, 1930-ban pedig a Polgári Lövészegylet követett a sorban. Munkásotthona 1932-ben épült. Népkönyvtárat 1937-ben kapott a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól. A korábbi évdzedekben kis- és törpebirtokosai fakitermeléssel és mészégetéssel foglalkoztak. Az 1920-as években sokan dolgoztak Belgium és Franciaország szénbányáiban. 1930-ban a férfi lakosságnak mintegy felét már a dorogi bányák foglalkoztatták. A szovjet hadsereg 1944. december 30-án 320 férfit elvezényelt "malenkij robotra". Az 1945 januárjában Csévre kilakoltatott kesztölciek csak hat hét múlva térhettek haza. 1946 és 1948 között mintegy 180 család (kb. 250 fő) Szlovákiába települt. A lakosság 84 %-a ennek ellenére megmaradt ma is szlovák anyanyelvűnek. A faluban jelentős a nemzetiségi oktatás és a nemzetiségi kultúra ápolása (tánccsoport, énekkar). 1949-ben alakult meg - az elsők között a megyében - a Jószerencsét MgTsz, mely utóbb bekebelezte Csévet és Leányvárt. Tapétaüzeme országos hírű. A szőlőművelés hagyományait felelevenítendő, 90 hold szőlőt telepítettek határában. 1962-ben kezdték a falumúzeum kialakítását. Lakóinak száma 1990-ben 2322 fő volt, területe 2198 ha. 1984-től 1988-ig Dorog vonzáskörzetéhez tartozott. NÉPRAJZ Földrajzi neveire jellemző a kétnyelvűség (szlovák-magyar). Pl. Rechtorské roll - tanítói illetményföld, Ostrihomska cesta - Esztergom felé vezető hadiút. A dűlőnevek közül a Tatárszállás dűlő a tatárjárásra, a Malom utca elnevezés pedig az egykori malomra utal. Az idősebbek szívesen emlékeznek vissza a Luca-napi szokásokra. Kesztölcön "kis Luca-járásról" (dec. 12.) és nagy Luca-járásról (dec. 13.) is beszélnek. Kis Lucakor gyerekek jártak házról házra. Tollseprő, kiskosár volt a kezükben, amibe aszalt szilvát, diót, pattogatott kukoricát, cukorkát kaptak a házaknál. Öltözékük fehér ruha volt, arcukat fehér fátyol fedte, megszólalniuk nem volt szabad. December 13-án a felnőtt Lucák, lányok, legények maskaráztak. Ők is fehér ruhában jártak, fehér, hímzett kendőt borítottak a fejükre, alá teaszűrőt tettek, hogy magasabbak és felismerhetetlenebbek legyenek. Minden házhoz igyekeztek bejutni - a haragosaikhoz is, bosszút állni: összetörtek a házban valamit: lámpát stb. A férfi Lucáknál meszelő volt, védelmi vagy harci eszközként. Az is megtörtént, hogy a Lucák mikor betódultak a fosztóba, bepakolták kosaraikba az összes ott található enni- és innivalót. Harapnivaló volt bőven az utolsó tollfosztó napon, mivel a háziasszony előtte egy hédg sütötte a különféle kalácsokat, káposztás bugyellárist, buktát, pogácsát. Főtt kukoricát és bort kínáltak a fosztóknak. Mint az emlékezésekből kiderül, a nagy Lucák igen féktelen szórakozást engedtek meg maguknak ellentétben a szelíd kis Lucákkal. Karácsony szentestéjén és pünkösdkor volt szokásban a pásztorok adományszerző veszőhordása. Farsang keddjén kecskebőrbe, lóbőrbe, medvének, asszonynak öltözött legények, maskarások járták a falut. Este minden magas növésű férfinak el kellett mennie a kocsmai táncmulatságba, "mert akkor nagyra fog nőni a kender." 197