Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KÖRNYE

TATA 1872-1901: Tatai és Tóvárosi Polgári Olvasókör, Tatai és Tóvárosi Jótékony Nőegylet, Tatai és Tóvárosi Önkéntes Tűzoltó Egylet, Tatai és Tóvárosi Katholikus Legényegylet, Tata-tóvárosi, Tatai Járási Ipartestület, Tatai Polgári Temetkezési Szövetkezet, Tatai és Tóvárosi Nőegylet, Tata és Vidéke Ipartestület, 1902- 1909: Tata-tóvárosi Kereskedők Egyesülete, Magyarországi Famunkások Szövetkezete, 1905: Keresztény Polgári Kör, Magyarországi Munkások Rokkant és Nyugdíjas Egyletének fiókja, Tatatóvárosi és Tatavidéki Keresztény Szocialista Munkásegylet, Tatai Polgári Olvasókör, 1910-1919: Magyarországi Rokkantsegélyező Egylet 357. sz. fiókpénztára, Gazdakör, Kereskedők Egyesülete, Tata-tóvárosi Építőmunkások Asztaltársasága, Tatai Patronáns Egyesület, 1920-1929: Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége Tatai Csoportja, Tata és Tóvárosi Casino Egylet, Tata Helyőrségi Tudományos Kaszinó Egyesület, a "Honsz" fiókja, Tata-tóvárosi Atlétikai Club, Hadiözvegyek és Hadiárvák tatai fiókcsoportja, az Országos Frontharcos Szövetség helyi csoportja, Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége Tata-tóvárosi helyi csoportja, Tata-tóvárosi Atlétikai Club, Tatai Creatív Egylet, Magyarországi Építőmunkások Tata-tóvárosi helyi csoportja, Országos Iparos Párt Tatai Alakulat, Levente Egyesület Tata, Levente Egyesület Tata-tóváros, Tata és Tóvárosi Katolikus Kör, Tatai Gazdakör Tejszövetkezete, Frontharcos Szövetség helyi csoportja, Tata-tóváros és Vidéke Temetkezési Egylet, Tata-tóvárosi és Tatai Járási Anya- és Csecsemővédelmi Egyesület, mint az Országos Stefániaszövetség helyi csoportja, Magyarországi Bőripari Munkások Szövetsége Tóvárosi helyi csoportja, 19301947: Tóvárosi Polgári Lövészegylet, Tatai Polgári Lövészegylet, Piarista Diákszövetség, Tata-tóvárosi Építőipari Munkások Szövetségének helyi csoportja, Tata-tóvárosi Helyőrségi Tudományos Kaszinó Egyesület, Katolikus Legényegylet, Magyar Parasztszövetség helyi csoportja, Tatai Gazdakör, Magyar Királyi Postatisztek Országos Egyesületének helyi csoportja, 1948-1950: Tata és Vidéke Temetkezési, Biztosító Egyesület, Tata és Vidéke Kiskereskedők Egyesülete, mint a Kereskedők Országos Szabadszervezetének helyi csoportja,Tatai Kisiparosok Országos Szabadszervezetének helyi csoportja. Levéltári források utalnak még a Tatai Református Leánykör és a Tata-tóvárosi Vöröskereszt fiókegyletének működésére. Az említett egyesületek mellett több énekkarról is tudunk. Ezek voltak többek között a Tata-tóvárosi Keresztény Polgári Dalkör, a Tata és Vidéke Ipartestület Dalárdája, a Tatai Református Férfikar, a Tatai Piaristák Dalköre, a Tatai Keresztény Polgári Dalkör. Az idegenforgalom fejlesztésének igénye Tata és Tóváros részéről egybeesett az uradalmat bíró Esterházy Ferenc törekvéseivel. A továbblépés csak a két település egyesülése révén volt biztosítható. Erre 1938-ban kerülhetett ismét sor. A vármegye iskolán kívüli népművelésének központja nem a megyeszékhelyen, azaz Esztergomban, hanem Tatán volt. 1929-től szabadegyetemet szerveztek Tatán, s Esterházy Ferenc kezdeményezésére 1934-1936 között három egymást követő nyáron megrendezték a "Tata-tóvárosi Ünnepi Játékok"-at, amelyek részét képezték a "Budapesti Ünnepi Hetek" programjának. Az első, mintegy ötezer látogatót vonzó esten Leoncavallo: Bajazzók című operája, valamint Weiner Leó: Csongor és Tündéje került színre. 1935-ben Wagner Tannháuserjét - magyarországi szabadtéri ősbemutató - adták elő Ferencsik János vezényletével. Az idegenforgalom érdekeit szolgálta az, hogy a korábban zárt körű gimnáziumi múzeumot 1934-ben megnyitották a nagyközönség előtt 1936. szeptember 10-én zeneiskola létesült. Tata szellemi kisugárzó hatásának felerősödésében fontos szerepet játszott az 1940-1944 között Benda Kálmán vezetésével működő népfőiskola, s a Baj, Kocs és Vértestolna lakosságát ellátó Népkönyvtár. A II. világháború harcai 1945. március 19-én értek véget Tatán. A háború során viszonylag kevés kár keletkezett a városban. A veszteségek nem érték el a 13 %-ot sem. A háborús károk felszámolásához, az élet normalizálódásához viszonylag kevés idő kellett. Megalakult a járási Nemzeti Bizottság, és megkezdődtek Tatán a megyei Nemzeti Bizottság létrehozására az előkészületek. Elérkezettnek látták az időt arra, hogy megszerezzék a város számára a megyeszékhelyi szerepkört. Erre 1946 október 4-én hivatalosan is bejelentették igényüket. A döntés nyomán azonban nem Tata, hanem Tatabánya lett a megye székhelye. Tata fejlődés nem állt meg. 1954-ben városi rangra emelték. A megyeszékhely közelsége, a szép természeti környezet egyként hozzájárult ahhoz, hogy arányosan fejlett kisvárossá váljék. A később itt megépített Megyei Művelődési Központ, a Megyei Múzeumi Szervezet, az Edzőtábor, a tópartra települt országos képző- és továbbképző központok fontos szerepet biztosítottak a város számára az ország szellemi és sportéletében. 1974-ig megtartotta járási székhely rangját az ehhez szükséges intézményekkel egyetemben. A tatai születésű, nemzetközi hírű közigazgatástudományi szakember, Magyary Zoltán kezdeményezésére a 337