Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KÖRNYE

TATA közigazgatásban már a 30-as években is újító szerepet vállaló Tata kivívta magának a jogot arra, hogy a járások felszámolására irányuló országos kísérlet egyik tagjaként 1975-től mint vonzáskörzeti központ működjön. Ezt a szerepkörét e közigazgatási modell működésének megszűntéig (1988) megőrizte. Mindezek együttesen azt eredményezték, hogy lakosságának száma az 1941. évi 12 328-cal szemben, 1990-re elérte a 25 049 főt. Területe 6897 ha volt. KATOLIKUS, EVANGÉLIKUS, REFORMÁTUS EGYHÁZ, ZSIDÓ HITKÖZSÉG A 11. században Szent Péter és Pál tiszteletére bencés apátság épült, e köré települt Tata. Fénykorában, a 15-16. században a Szent Iván hegyen állt Szent János temploma, és Szent Balázs tiszteletére is emeltek templomot. Tóváros területén a ferencrendiek kolostorát ismerjük. 1751-1784 között kezdték építeni a tatai nagytemplomot. Esterházy Miklós 1743-ban Tóvároson a kapucinusoknak, 1766-ban Tatán a kegyesrendieknek épített templomot. Neki köszönhető a kegyesrendi szerzetesek zárdájának építése is. 1761-ben 25-30 növendék nevelőintézete volt itt. Tata 1689-ben kapott plébániát. (Tata I.) Ettől kezdve vezeti anyakönyveit. Tóváros egyházközsége 1932-ben önállósult. Azóta itt, a kapucinus rendház kebelében működő plébánián is anyakönyveznek. (Tata II.) Az evangélikus gyülekezet története szorosan összefügg a helyi reformátusokéval. A török időkben Komárom várparancsnoka nagyobb számú vegyes, magyar és német csapatot küldött fiókvárának, Tatának megerősítésére, akik magukkal hozták az "új hitet". 1578-ban a vár helyőrségének evangélikusai Péter balfi lelkészt kérik tábori papjuknak. 1580-ban a rostocki Schubert János győri tábori pap került Tatára. Istentiszteleteiket a Quadrumpalota kápolnájában tartották, mert az 1577 körüli építéseknél Süess Orbán építési főfelügyelő tanácsára "minden közelben levő hidat és templomot lerombolnak, hogy azokban az ellenség meg ne vonhassa magát." Az 1608-ban újratelepült Tata lakosai evangélikusok és reformátusok voltak, felesen. 1624-től egy ideig az evangélikusoknak és a reformátusoknak Mányoky Mihály református lelkész személyében közös lelkipásztoruk volt. Istentiszteleteiket a "Szent Balázs" templomban tartották. Volt paplakjuk, iskolájuk és tanítójuk is. Az evangélikus gyülekezet 1919 után átmenetileg Komárom, majd az 1926-ban történt önállósodásig Szend leányegyháza. Saját imaházuk 1927-ben épült. Anyakönyveiket ekkortól vezetik. Filiái: Vértesszőlős, Dunaalmás, Kocs, Szomód, Naszály, Neszmély. A reformátusok már 1608-ban iskolarektort hoztak Komáromból: Pécseli Király Imre, a jeles egyházi énekíró személyében. A fent említett Mányoky Mihályt (az ő fia volt Mányoky Ádám festőművész) Szenczi Száki János felsődunamelléki püspök követte. Az 1674. évi pozsonyi vésztörvényszék elé idézték a püspököt és az iskolamestert is, majd száműzték őket. Szenczi 1675-ben Velencében hunyt el. Az üldözések során elvett templomot egy évtizeddel később még visszakapták. (Ez azonos a középkori eredetű, később lebontott Szent Balázs templommal, mely a mai Mária-szobor helyén állt.) 1699-ben a földesúr a katolikus egyháznak adatta vissza a templomot. A reformátusok ekkor a mai helyén "fából és sövényből" oratóriumot (templomot) és iskolát építettek. A Rákóczi-szabadságharc leverését követően átmenetileg fellendült az egyházi élet: iskolája középiskolává fejlődött. Mária Terézia uralkodása idején, 1744-től a "csendes ellenreformáció" előbb az iskolát sorvasztotta vissza elemi fokúra, majd 1759. augusztus 23-24-én a templomot a reformátusoktól elvették, földig lerombolták, a lelkészt és az iskolamestert a városból kitiltották. A türelmi rendelet kihirdetéséig az egyház az ún. "árva eklézsiák" sorsára jutott. 338