Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KÖRNYE

TATA Az 1784-87-es népszámlálás adatai szerint: tulajdonos ház család népesség pap nemes tisztviselő polgár paraszt utóbbi 2 örököse zsellér egyéb Tata Esterházy Ferenc gróf 543 830 3717 11 85 4 123 185 258 392 94 Tóváros 421 712 3015 18 19 2 126 91 541 81 Váralja M 83 128 592 8 2 16 14 110 20 1047 1670 7324 29 112 8 265 185 363 1043 195 A 18-19. század fordulóján a nemesi felkelések egyikének, az 1797. évinek Komárom és Tata volt a kijelölt gyülekezési helye. A Komárom vármegyei nemesi felkelők itt tették le az esküt 1797. június 10-én. A franciákkal létrejött fegyverszünet idején - 1809. augusztus 22-től november 21-ig - ismét királyi vendége volt Tatának I. Ferenc császár személyében, aki itt - az Esterházy kastély keleti tornyának szobájában - írta alá október 14-én a schönbrunni békét. Tatát 1811-ben Esterházy Miklós örökölte az uradalommal együtt. A 19. század elejének jellemző adatait az 1818. évi összeírás tartalmazza. Mindhárom városrész külön tanáccsal rendelkezett. Tata határa 11 900, Váraljáé 850, Tóvárosé 2540 holdnyi területet foglalt magában. Említi továbbá a 600 holdas Nagy- vagy Öregtavat, az annak nyugati partján álló várat, továbbá a vár tövében fakadó melegvizű forrást, a 30 holdnyi területű Cseke tavat, valamint nyolc kalló és három egyéb malmot. Váralját 1836-ban Tatához csatolták. Ettől kezdődően Tata és Tóváros egyre inkább elkülönült egymástól. A település a 17-19. században a gazdaság mellett iskolái révén is fontos szerepet játszott a környék életében. Első iskoláját, melyet 1612-ben Szenczi Molnár Albert is meglátogatott, 1608-tól a reformátusok működtették a Szent Ilona templommal szemben lévő két házban. Ezt az 1670-es években a debreceni református kollégium partikuláris iskolájaként középfokúvá fejlesztették. Csáky László, Tata földesura az iskolát elvette a reformátusoktól, majd 600 forintért visszaadta; 1759-ben Komárom vármegye immár véglegesen elvette azt a reformátusoktól. Szerepét 1765-től a piaristák hatosztályos gimnáziuma vette át. A 19. század elején egy-egy tanítóval összesen három "nemzeti iskola" működött a két mezővárosban, de létezett egy negyedik is 1736-1835 között a németek lakta Neustiftben. A 18. század végétől már volt orvosuk. 1831-ben két gyógyszertára, s a századelőn már ispotálya is működött. Tata 1848-49-es szerepét az aulikus Esterházy család jelenléte és érdekeltsége határozta meg. A tatai származású Hamary Dániel, a márciusi ifjak jeles egyénisége a március 15-ét követő napokban társaival együtt gyújtó hangú beszédekkel lelkesítette Tata polgárait. Sajátos módon éppen Esterházy Pál vezetésével - elsőként Komárom vármegyében - itt alakult meg a nemzetőrség. A család feje, Esterházy Miklós és legidősebb fia, Miklós Ferenc ezzel szemben a számító óvatosság szellemében politizált. Az 1848. november 12-ei windischgrátzi proklamációt követően az Eszterházy-uradalom gabonaszállításaival nyíltan a Habsburg- ház mellé állt. A család, Esterházy Pál nemzetőrparancsnoki szereplése ellenére teljes mértékben élvezte a császári ház bizalmát. A császári csapatok 1848 decemberétől 1849 áprilisának végéig tartózkodtak a tatai uradalmi központban. Ez lehetővé tette, hogy az Esterházyak határozottan lépjenek fel a forradalom és szabadságharc mellett álló parasztokkal szemben. 335