Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KÖRNYE

TATA TATA Neve valószínűleg személynévből keletkezett, magyar névadással. A Tata magyar személynév előzménye a (kereszt-) apa jelentésű magyar "tata" vagy a délolasz tata "apa" volt. Okleveles említése 1093: Tata, 1152/1221: Tota, 1233: Thata, 1260: Tatha, Tata. 1459-ben Magyar- és Tót-Tata, 1489-ben Tothwaros-alakban olvasható a település neve, mégpedig a tót (szlovák) népnévnek és a város főnévnek azösszetételeként. Később a Tatát Tóvárostól elválasztó Öreg-tó névadó hatása lett erősebb: a Tótváros névalak Tóvárosra módosult. A terület az őskortól lakott. Szinte minden Észak-Dunántúlon honos kultúra emlékei megtalálhatók itt. Ezek egyik jeles darabja a Cseke-tó melled homokdombból előkerült téglavörös, agyag fúvóshangszer, az okarina. A Képes Krónika leírása szerint Tata kezdeteit a bencés apátság létrejöttétől számíthatjuk. Az első adat melyből a tatai apátság meglétére következtethetünk, a pannonhalmi apátság 1093-beli birtokösszeírásában olvasható. Ebben Tata neve ugyan nem szerepel, de Szent Péter monostoráé igen, ami minden bizonnyal az itteni Szent Péter és Pál bencés apátságra utal. Ez az apátság a mai Tata területén, a Fürdő utcai bölcsőde térségében helyezkedett el. A13. század elején már két Tata nevű faluról is megemlékeznek a krónikák. Mindkettő hivatalos ügyeit az apátság intézte. 1250 körül a Csák nemzetségből származó Máté fia, István elvette Tatát a bencésektől. Maga a monostor azonban hiteleshely maradt a 13-14. században is. 1388-ban Zsigmond király ismét megerősítette az apátság jogait Alsó- és Felsőfalu birtokában, valamint hegyjogukban, szántóiakban és malmaikban. Fontos kiváltságként vámszedési jogot is élveztek, melyet a 15. század elején a vértesszentkereszti apátsággal megosztva gyakoroltak. A később teljesen elszegényedett apátságban 1508-ban már csak egy szerzetes élt. A14. század második felére megépült a vár, amely Tata legjelentősebb középkori épülete, meghatározta a környezetében lévő Ó- és Ujtata életét. Károly Róbert uralkodása idején - 1326-tól - királyi birtokká vált. Zsigmond itt keltezett oklevelei bizonyítják, hogy sokat tartózkodott a vár falai között. 1412-ben már állhatott a korábbinál nagyobb, 50-60 helyiséget magában foglaló királyi vár, melynek építése vélhetően 1425-ben fejeződött be. Albert király is többször látogatott Tatára. Amikor a két pártra szakadt magyar nemesség a későbbi V. Lászlót kívánta trónra emelni Ulászlóval szemben, László hívei két napot tartózkodtak itt, Szent István koronáját maguknál tartva. Mátyás 1464-1465 táján visszaváltotta Tatát, s újjáépíttette a várat. Mátyás és Beatrix 1472-1490 között pünkösd táján évente visszalátogatott a megszépített épületegyüttesbe. Mátyás halálát követően fia, Corvin János birtokolta a várat, mely 1494-től II. Ulászlóé lett, aki 1495. július 15-én oklevelet adott ki e helyen, 1496-ban itt fogadta a pestis elől menekülő pápai nunciust, 1506-ban pedig Cuspinianust, Miksa császár követét. 1510-ben a Bakócz Tamás vezette országgyűlésre érkezőknek adott otthont a vár. Ettől kezdve szerepe csökkent. Azonban, mint katonailag fontos építmény még a török időkben is támadások sorát élte át, s többször is gazdát cserélt. Az apátsághoz és a várhoz sok szállal kötődő Tata, valamint a középkorban a Kálvária-dombon plébánia-templommal rendelkező, s különböző neveken említett Szent Iván 1526-ig terjedő történetére kevés írásos emlék utal. A régészeti leletek tanúsága szerint a legkorábbi település központja az apátság közelében lehetett, s vélhetően az 1100-as években keletkezett. Sajátossága - a kezdetektől meglévő kettősség - a földrajzi adottságokkal magyarázható. A települések közé épült vár, s a kereskedelmi útvonalak közelsége egyként hozzájárultak fejlődéséhez. A források 1357-ben még villa- (falu)ként említették, 1387-ben azonban már tatai cívisekről (polgár) és hospesekről (vendég)írnak. 1387-ben két plébániája volt. 1388-ban az apátság számára készült kiváltságlevél már külön említette Tatát (civitas, város), és Alsófalut (Tóvárost), továbbá Felsőfalut (minden bizonnyal Szent Iván hegyét). Mezővárosi jogait feltehetően 1457-1487 között nyerte el. Egy 1459-es birtokmegerősítő levél tanúsága szerint Ótata Magyar, míg Ujtata Tót előnevet viselt. 333