Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KÖRNYE

TATA A ferences rend Zsigmond korában telepedett meg Újtatán. Kolostoruk a mai Országgyűlés tér környékén volt. A 15. századi oklevelek mindkét Tata esetében vegyesen használják az "oppidium" és a "civitas" elnevezést. Zsigmond és Mátyás építkezései hatására jelentős kézműves réteg telepedett meg a városban. 15. századi fejlettséget mutatja, hogy számosan tanultak lakói közül külföldön. így például Anthonius de Tata (Tatai Antal) 1464-ben még diák, 1469-ben már magister a bécsi egyetemen; Matheus de Tata (Tatai Máté) 1468-ban diák, 1472-ben prior szintén Bécsben; de megfordultak tatai diákok a perugiai egyetemen is. A város fejlődése a 15. század végén, aló. század elején megtört, s a török háborúk alatt teljesen leállt. A zsitvatoroki békét követően a tatai vár királyi birtok volt, de a töröknek is adózott. E miatt a terület újbóli benépesítése mindkét fél számára fontos volt. A betelepítés gyakorlati szervezője és irányítója Csáthy Gergely, aki 1608-ban a vele betelepülő 30 családdal együtt Ali Budai basától adómentességet, Prayner győri főkapitánytól pedig malomépítési engedélyt kapott. 1614-ben már 72 család lakta Tatát. Az új telepesek mezőgazdasági termeléssel foglalkoztak, de megjelentek a lakosok között a kézművesek is. Az adómentesség megszűnését követően 1623-ban ismét elnéptelenedett a település. Újabb benépesülésére a nikolsburgi békét követően került sor. 1666-ban már ismét pecséttel bíró település lett. A török kiűzését követően egyenletessé vált a település fejlődése. Az 1700-as években készült összeírás - amely egységes településként kezeli Tatát - adatai már 223 családról adnak számot, akik közül 19 egész telkes, 1 család 3/4 telkes , 43 család 1/2 telkes míg 160 familia 1/4 telkes volt. A kézművesek közül a csapómesterek, a molnárok, ácsok, kovácsok, szabók, gombkötők, csizmadiák, vargák, s nem utolsósorban a fazekasok jelenlétéről tudósítanak az összeírások. A település birtokosai gyakran változtak: 1646-ban a Csákyaké, 1698-ban Krafft Ferenc Józsefé majd fiáé Gáspáré, végül 1727-től az Esterházy családé lett. A várost birtokló új földesúr Tatával "ideiglenes", míg Tóvárossal "örökös" szerződést kötött, melyet 1747-ben, 1757-ben és 1762-ben újítottak meg. A szerződésben rögzített és teljesített robot megteremtette a nagyobb méretű csatornázások és építkezések feltételeit. A vízrendezési, csatornázási tervek elkészítésére és a munkálatok vezetésére Mikoviny Sámuel kapott megbízást Esterházy Józseftől. Az első eredmények 1747-ben éreztették hatásukat, a naszályi csatorna megépítése nyomán. A gazdasági gyarapodás többek között összefüggött a további betelepítésekkel is. 1733-1750 között 50-60 német katolikus család költözött Tatára, ők a magyar protestáns jobbágyok által lakott Kertalja településrészen kívül, a Kocs felé eső Újtelepen kaptak házépítési lehetőséget. E terület máig megőrizte német nevének (Neu Stift) magyarosult változatát (Nájstik). Ebben a korszakban cseh és morva iparosok is érkeztek. Az 1763-as összeírás Tata, Tóváros és Váralja összesen 664 házában 3986 lakost számlált. A szlovákoknak az össznépességen belüli súlyát jelzi, hogy 1776-ban a tóvárosi kapucinus templomban hetente tartottak szlovák nyelvű istentiszteleteket. Esterházy József, majd Miklós a vízgazdálkodási munkák és betelepítések mellett F. A. Pilgram, majd Fellner Jakab vezetésével olyan épületek sorát hozta létre, melyek máig meghatározzák Tata arculatát. A nevük által fémjelzett évtizedekben készült el a plébániatemplom, a két saroktoronnyal szegélyezett kastély, Balogh Ferenc régens lakása, a lovarda, s egyéb építmények. Esterházy Ferenc megépítette az angolparkot a Cseke tó partján, s annak részeként az úgynevezett "műromokat". Tata gazdasági életét a mezőgazdaság mellett a manufaktúrák és a céhek működése jellemezte. Számos malma és céhe (bognár, szűcs, varga, kerékgyártó, molnár, asztalos, lakatos, csizmadia, gombkötő, puskaműves és borbélysebész) fontos szerepet játszott a környék életében. Leghíresebb azonban a fazekassága. Céhhagyományaikra támaszkodva hozta létre Esterházy II. József gróf 1758-ban a majolika manufaktúrát, melyet 1759-1762 között a Holicsból szegődtetett Pfeiffer Sebestyén vezetett. A majolika manufaktúra helyébe a 19. század elején az 1824-ben telepített, Fischer Mózes Áron tulajdonát képező kőedénygyár lépett. A gyár legjelesebb - s máig fennmaradt edényei— Schweiger Antal és Schlágl György munkásságát dicsérik. 334