Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KÖRNYE

SZOMOR, TARDOS 65. Szomor pecsétje. 1744. TARDOS A Tardos helynév puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az 1954-1993-ig Tardosbánya néven szerepelt. Okleveles említése: 1217: Turdos, 1266: Tordas. Márványbányáit már a rómaiak is használták. Erről tanúskodik a márványszállító út, melyet a rómaiak építettek Tardos és a dunaalmási Duna-part között kb. Ezt használták később Mátyás király kőfaragói is. 1204-ben Imre király a bányát az esztergomi káptalannak adományozta. A jura-kori mészkövet a középkorban is bányászták. Beatrix királynő 40 hajónyi követ vitetett a budai és a visegrádi palota díszítésére. A barokk kor világi és egyházi építészete újra felfedezte a "magyar márványt", mely szépségét tekintve vetekedett a híres carraraival, és amelyet Nagyszombattól Székesfehérvárig, Győrtől Budáig több helyen megtalálunk lépcsők, korlátok, falburkolatok, szarkofágok, díszítőelemek formájában. A község lakói fuvarozással és bányamunkával szerezték kenyerüket. Katolikusokon kívül néhány református és zsidó lakta a falut. A község a török hadjáratok során elpusztult, és 1720-ig lakatlan volt. Ekkor az érsekség katolikus szlovákokkal népesítette be, de azok nem az egykori falu helyére települtek. Az 1784-87-es népszámlálás adatai szerint az esztergomi érsek tulajdona. 118 házban 154 család élt, népessége 866 fő volt. 1 papot, 52 parasztot, az utóbbi 50 örökösét és 123 zsellért írtak össze. A település iskolájáról a legrégebbi adat 1846-ból való. A községben 1870-ben és 1905-ben tűzvész pusztított. Az első világháborúba 450-en indultak el, 57-en haltak hősi halált. A Gerecse völgyében települt község utcája orsószerűen kiszélesedik, a térre katolikus templomot, hősi emlékművet építettek. A világháborút követő társadalmi éledés jeleként 1926-ban létrejött a Levente Egyesület, melyet 1929ben a Polgári Kör, 1930-ban a Polgári Lövészegylet, az Önkéntes Tűzoltó Testület, 1936-ban az Építőipari Munkások Szövetsége, a "Falu" Gazdaszövetség megalakulása követett. Azon kevés település közé tartozott, ahol már a 30-as évektől saját fenntartású népkönyvtár működött. A második világháború harci eseményei 1945. március 21-én értek véget Tardoson. 1945 után 350 ember települt át a községből Szlovákiába. 321