Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KÖRNYE

SÜTTŐ Az 1784-87-es népszámláláskor az esztergomi érsek birtoka volt. 147 házban 207 család élt, népessége 948 fő volt. 1 papot, 1 tisztviselőt, 18 polgárt, 49 parasztot, ez utóbbi kettő 46 örökösét és 132 zsellért írtak össze. E században a Gerecse-patak - akkor még Gerecseny - számos molnárnak adott kenyeret. A A század elején jó szénát és kiváló árpát takarítottak be Bikolon. A múlt század derekán szántói felét kitevő szőlőhegyei a megye egyik legjobb borát adták. Hatalmas erdősége és a Gerecse oldalán elhelyezkedő pihenőkastélya 1945 előtt a prímásé volt. A századfordulón a Reviczkyek kezén lévő 1654 holdas birtokon az esztergomi járás legjelentősebb sertéstelepét alakították ki, emellett már a 19. század első felében is híres volt gyümölcsöse is. A rómaiak óta használt "szép veres márványa", ... annak ... "faragói és simítói" a 18. században is messze földön ismertekvoltak. Ezekben az évtizedekben német és olasz kőfaragók (marmorárió) bérelték a bányákat (pl. a Harasztot). Mesterségük apáról fiúra szállt (leszármazottaik egy része ma is itt él: Giacinto család). Termékeik már a század elején eljutottak Német- és Olaszországba. -X A települést 1876-ban Esztergom megyéhez csatolták. A legtöbben 1890-ben lakták. A 19. század derekán a megyében az elsők között vasárnapi (ismétlő) iskolát szerveztek. Az 1853 óta önálló római katolikus iskolája 1910-ben állami kézbe került. A megyében itt robbant ki az első sztrájk: a kőfaragók szervezték 1890-ben. 1891-ben megünnepelték május l-jét. Az első világháború áldozatainak emlékművét Hikisch Rezső műépítész tervezte. 1922-ben kezdte meg termelését a Süttői Hercegprímási Mésztelep és Terméskőbánya. Fejlett kőfeldolgozó ipara korán megteremtette gazdasági és társadalmi szervezeteit. 1922-ben az Esztergomi Népfőiskola egyik helyi tanfolyamát rendezték meg itt. 1924-ben jegyezték be a Süttő és Vidéke Ipartestületet, 1926-ban a Levente Egyesületet, az Országos Stefánia Szövetség helyi fiókját, 1931-ben a Polgári Lövészegyletet, 1936-ban a Dalkört, 1939-ben az Önkéntes Tűzoltóegyesületet, 1941-ben pedig a Magyarországi Németek Szövetsége helyi csoportját. Kulturális életének fontos tényezője volt a kaszinó és a hitelszövetkezet. Népkönyvtárát 1927-ben kapta a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól. Az 1930-as évek közel 500 kis- és törpebirtokosa jelentős szarvasmarha- és sertésállománnyal rendelkezett. A második világháború harcai 1945. március 27-én értek véget a község területén. Az áldozatok nevét az 1992-ben felállított emlékmű őrzi. 1951-ben alakult Dunavölgye Tsz. szántóföldjeit később bekebelezte a táti Vörös Csillag Mgtsz. A korábbi Holdampf-féle kőfaragóüzem 1956-ban szerveződött át. A Süttői Kőfaragó és Épületszobrászati Vállalat Közép-Európa legjelentősebb kőfaragóüzemévé fejlődött. Ma is meghatározó a kőfaragás, de nem olyan jelentős mint a 19. század második felében volt, amikor a lakosság nagyobb része ebből élt. Századunk elején lakóinak 72 %-a, a 30-as években 60 %-a vallotta magát németnek. Mai arányuk is hasonló lehet, bár egyes források 1978-ban már nem sorolják már a nemzetiségi községek közé. 1984-től 1988-ig Esztergom vonzáskörzetéhez tartozott. Lakóinak száma 1990-ben 2036 fő volt, területe 3451 ha. NÉPRAJZ Földrajzi nevei közül a dűlőnevek magyar- és német nyelvűek (Malom utca-Múhlgasse). Utalnak a népesség foglalkozására (Malom, Paraszt, Szobrász utca), a mindennapi életre (Vásártér, Trettplatz-Szérük), vallásukra (Zsidó, Kálvinista Temető), a történeti múltra (Sánc-földek, Hajdútemető). Mondák fűződnek a Szépasszony-forráshoz és a Rákóczi-fához. 312