Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KÖRNYE

OROSZLÁNY OROSZLÁNY Neve a Vértesben és környékén birtokos Csák nemzetség címerállatát is jelölő oroszlán és a hegyi várak jelölésére is használt kő főnévnek az összetételéből keletkezett. Okleveles említése 1289: Vruslanku, 1326: Orozlanku, Chet. A Cset falu fölötti Oroszlánkő nevű várat a Csák nemzetségbeli Márk vagy atyja, Máté építtette, majd III. Endre 1295 után leromboltatta. Márk fiai - Péter és István - a falut Károly királynak adták. Egyes források szerint viszont Oláh Miklós 1536-ban még említette a várat, s ezt csak a következő évben pusztították el a faluval együtt a törökök. Bél Mátyás a települést Oroszlánykő néven említi, utal arra is, hogy régebben Oroszleánykának hívták, és mint a gesztesi uradalom faluja szerepelt. Ekkor a vár mindenfelől mély árokkal és sánccal volt körülvéve. Vérteskozma határában található romjait mára benőtte az erdő. A falu a törökdúlás idején elpusztult, s 1701-ig néptelen maradt. Ekkor Esterházy Antal Pozsony, Nyitra, Trencsén megyéből evangélikus szlovákokat telepített a faluba, 4 évi adómentességet és szabad vallásgyakorlatot biztosítva nekik. 1715-ben 19 jobbágy és 12 zsellér, 1720-ban 24 jobbágycsalád élt a faluban. Az 1784-87-es népszámlálás adatai szerint Esterházy János birtoka. 199 házban 251 család élt. A lakossága ekkor 1434 fő volt. Közülük 115 paraszt, az utóbbi 106 örököse, 161 zsellér élt itt. 1818-ban 1764 fő, 1828-ban 1810 fő, 1836-ban 1601 fő lakta Oroszlányt. Közülük 1460 evangélikus, 40 református, 101 katolikus vallású volt. Az 1846-os adatok szerint 112 telkes jobbágy, 55 házas zsellér, 46 félházas zsellér és 85 házatlan zsellér élt itt. A falu lakói mészégetéssel, szénégetéssel, hamuzsírfőzéssel és szekérfuvarozással foglalkoztak. Az Esterházy uradalomnak ekkoriban olajgyára volt ittA 20. században Oroszlány fejlődését a szénbányászat határozta meg. Az első kutatófúrások 1915-ben kezdődtek el. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. és a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. egyaránt törekedett a szénmedence szénkutatási és bányászati jogának megszerzésére. 1927-től kezdődően a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. elvonult a területről, s a MÁK Rt. egyedül folytatta a feltárást, melynek eredményeképpen 1929-ben megkötötte a községgel a bányászati szerződést. 1931-ben jelentős eocén kori szénvagyonra bukkantak. Az első segédaknák megnyitására 1937. december 4-én került sor.. A kitermelt szenet Tatabányára szállító drótkötélpálya 1941-ben épült meg. 1899-ben jegyezték be első egyesületét, az Oroszlány Községi Hitelszövetkezetet, mint az Országos Központi Hitelszövetkezet tagját, 1909-ben az Oroszlány és Vidéke Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetet (később az Oroszlányi Hangya Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet), 1911-ben az Önkéntes Tűzoltó Testületet, 1912-ben a Gazda- és Olvasókört, 1913-ban a "Falu" Országos Földműves Szövetség helyi csoportját, 1925-ben a Levente Egyesületet, 1930-ban a Polgári Lövészegyletet, 1935-ben az Evangélikus Ifjúsági Egyesületet, 1937-ben a Magyar Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetsége helyi csoportját, 1947-ben a Munkás és Torna Egyletet. Népkönyvtárát 1937-ben kapta a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól. A II. világháború harca 1945. március 17-én értek véget Oroszlányban. Az I. és a II. világháborúban elesettek emlékét az evangélikus templom falán emléktáblák őrzik. Az első TSz. 1949-ben alakult 12 családból, 20 taggal. A Jószerencsét TSz. 1959-ben jött létre. Ez 1976-ban egyesült a bokodi, a dadi, a kömlődi és a kecskédi termelőszövetkezetekkel Oroszlány és Vidéke Mg. Tsz. néven. Az egyesített gazdaság 7098 hektár területen gazdálkodott. A bányák államosítását követően újabb bányaüzemek létesültek, melynek következtében az ország egyik legkorszerűbb bányája lett az oroszlányi. Ekkor a Tatabányai Szénbányák Nemzeti Vállalathoz tartozott, s 1957-ben vált önállóvá. 1951-ben épült meg a Budapest - Hegyeshalom közötti vasútvonal Tatabánya - Oroszlány közötti szárnyvonala. A helyi autóbuszközlekedés 1958-ban indult meg. 293