Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KÖRNYE

NAGYSÁP NAGYSÁP Neve vitatott eredetű. Talán a sápad, sápaszt igéből vált tulajdonnévvé. Lehetséges, hogy a Sáp helynév a német eredetű magyar "sáf" dézsa, "sajtár" főnévből alakult. A Nagy előtag megkülönbözteti Nagysápot a történelmi Órisáptól. Pesty nevének eredetét így tudja: régen a helység vizes, tavas volt, - valóban tökéletes löszmedencében fekszik - ezért lett a neve Nagy Sár (utóbb Nagy Sáp). A helyi hagyomány szerint a zsellérektől sok adót, nagy sápot szedtek. Okleveles említése: 1181: Sapy, 1262: Sap, 1276: Saap-Sap, 1340:Sap. A királyi és hercegi birtokként emlegetett Ursápot (Wrsaap) már 1193-ban említi oklevél. Az őskortól az Árpád-kor végéig tartó időkből 24 helyen kerültek elő emberi település nyomai. Kiemelkedőek az őskori, a római kori, az Árpád-kori leletek (földvár és templomrom a Gedáshegyen). A Gedáshegy északi dombhátán fekvő mai "Kurtaszeg" a középkori Sáp falu helye, melyet 1248-ban említenek, mint a Baar-Kaan nemzetség birtokát. A török korban elpusztult, majd 1696-ban Sándor Menyhért alispáné lett. Lakossága 1715-ben még színtiszta magyar. A Rákóczi-szabadságharc alatt sokat szenvedtek a rácoktól. 1732-ben már volt római katolikus iskolamesterük. A reformátusok iskolája 1777-ben készült el. 19. századi iratanyagát a Komárom-Esztergom Megyei Levéltár őrzi. Az 1784-87-es népszámlálás adatai szerint Sándor Antal báró birtoka. 134 házban 190 család élt, népessége 890 fő volt. 1 papot, 1 polgárt, 64 parasztot, utóbbi kettő 66 örökösét és 106 zsellért írtak össze. A18. század végén jelentős összetűzésre került sor a Sándor-uradalom és a nagysápi jobbágyok között. A földművelő lakosság jövedelmét már a 18. század derekától új szőlőhegyén ("Román") termő jó fehér, s veres borból származtatta, mert e borokat a komáromi, győri és pozsonyi borkereskedők "szokták elhordani". 1924-ben jelentős földosztásra került sor. A község határának csaknem fele azonban a Sándor-Metternich családé maradt az 1930-as évekig. Az uradalmi birtokon kívül több mint 300 törpe- és kisbirtokos gazdálkodott fekete agyagos földjein. A 20. század első gazdasági szervezetei közül a Legeltetési Társulat emelhető ki. Volt 50 kötetes népkönyvtára és egyházi egyesülete is. 1927-ben jegyezték be Önkéntes Tűzoltó Egyesületét, 1929-ben Polgári Lövészegyletét, 1930-ban pedig a Gazdakört. Az 1930-as években egy-egy felekezeti iskolája volt. Ekkor már egyre többen keresték kenyerüket a bányánál. Nagysápon 1945. március 22-én értek véget a második világháború harcai. 1950-ben alakult meg a Búzakalász Mgtsz. Ez utóbb beleolvadt a tokodi tsz-be. Az első és a második világháborúban elesettek emlékművét 1990-ben avatták. 1984-től 1988-ig Dorog vonzáskörzetéhez tartozott. Lakóinak száma 1990-ben 1518 fő volt, területe 2462 hektár. NÉPRAJZ A község dűlőnevei utalnak a történeti időkre - a rómaiakra (Rommá), a régi templom helyére (Templom-alja kertek - 1889-ig itt állt a katolikus templom), a gazdálkodó ember mindennapi életére (Kenderes, Vágások, Malomtó, Sár-köz). KATOLIKUS, REFORMÁTUS EGYHÁZ A község plébániája középkori eredetű, 1332-37 között Kelemen a plébános. Szent Márton tiszteletére szentelt templomának romjait 1701-ben említik. 278