Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KÖRNYE

MOGYORÓSBÁNYA, NAGYIGMÁND 50. Mogyorósbánya pecsétje. NAGYIGMÁND Nevét a német Wigman személynévből kapta. A Nagy - előtag Kisigmándtól különbözteti meg. Okleveles említése: 1233: Wygman, Huigman, 1234: Vigmam, 1236: Vigman, 1257: Wigman, 1270: Wygman, 1290: Wygmand, 1332: Vigman. Igmánd az Árpád-korban az egyfalus kisnemesi Vigman - Igmánd - nemzetség tulajdona. 1332-ben Károly király Tamás csókakői várnagynak adományozta. 1400 körül a Zichyek tartottak igényt a falura. A16. század elején a Hédervári családé. 1526-ban Bakith Pál és testvérei kapták királyi adományként. Néhány év múlva a szomszédos Csanak és Csicsó helységekkel együtt a törökök elpusztították. 1643-ban települtbe református vallású magyarokkal. Ekkor Csáky László birtokaként a gesztesi várhoz tartozott. 1676-ban a Ghyczyek is birtokrészt szereztek. Bél Mátyás a megélhetés nehézségeiről ír: "A föld szűkének a következménye, hogy a lakosok kénytelenek Csanag és Csicsó pusztákat is művelni évi bérösszegért". A 17. század végén a gesztesi uradalommal együtt az Esterházy család birtokába került. Az 1784-1787-es népszámlálás szerint 214 házban 304 család élt. A népesség 1382 fő volt. 20 nemest, 3 tisztviselőt, 12 polgárt, 111 parasztot, az utóbbi kettő 104 örökösét és 162 zsellért írtak össze. 1848-ban a lakosság száma 2306, ebből 615 katolikus, 12 ágostai evangélikus, 1632 református és 11 zsidó vallású volt. 1849. júliusában a császári csapatok elől Komáromba menekült Stetner Ignác református lelkész. Parókiáját a katonák feldúlták, börtönné alakították. Itt ülésezett Haynau haditörvényszéke, melynek ítélete nyomán 1849. július 12-én a parókia udvarán kivégezték a tatai születésű Mansbart Antal csákberényi plébánost és Szikszay János magyaralmási református lelkészt, mert kihirdették templomukban a debreceni kormány toborzó rendeletét és a Függetlenségi Nyilatkozatot. 1908-ban emlékoszlopot emeltek tiszteletükre a templom mellett. 1863-ban Schmidthauer Antal komáromi gyógyszerész rátalált a világhírű igmándi keserűvíz első forrására. Fia, Schmidthauer Lajos tárta fel a forrás ereit. A falu lakói a 18. századtól kezdve kitűntek szorgalmukkal a lótenyésztés, a zöldség- és gyümölcstermesztés terén. 274