Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KOMÁROM - KOMÁROM (ÚJSZŐNY, ÚJKOMÁROM, KOMÁROM -ÚJVÁROS, DÉL-KOMÁROM)

ÉSZAK-KOMÁROM, KOMÁROM Konkoly-Thege Miklós, Kultsár István, Ribáry Ferenc, Baróti Szabó Dávid, Szinnyei József, Pázmándy Dénes, Ghyczy Kálmán, Takács Sándor és Thaly Kálmán gipszszobrait. 1941-ben a Jókai Egyesület dísztermében elhelyezték a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium ajándékát, Deéd Dex Ferenc "Szent István megalapítja Komárom vármegyét" című alkotását, s felavatták Pátzay Pál "12-es ezred" emlékművét. A város zenei élete is jelentős volt. Zeneiskoláját az 1880-1890-es években alapították. Fontos szerepet játszott hangversenyéletének alakulásában a már említett Jókai Egyesület Zenei Osztálya, s a Komáromi Dalosegyesület. KOMÁROM (Újszőny, Újkomárom, Komárom-Újváros, Dél-Komárom) A Duna jobb partján fekvő településrész közigazgatásilag Szőnyhöz tartozott. Fejlődését elősegítette a Bécs-budai országút közelsége, és a szőnyi uradalom terjeszkedése is. Hajóvontatók, fuvarosok telepedtek le itt. 1764-ben már 242 lakosa volt. 1777-ben Újszőny néven önálló község lett. Itt volt az Ács és Neszmély közötti posta váltóállomása is. Újszőny a szabadságharcban csaknem teljesen elpusztult. A rövidesen megkezdett újjáépítés során a tervek már a Duna mindkét partjára kiterjedő, egységes Komárom gondolatának jegyében készültek. A trianoni békeszerződés nyomán a magyar területen maradt Dél-Komárom önálló várossá lett. Az önálló városi léthez szükséges középületek, a gazdasági és egyéb feltételek azonban hiányoztak. Az 1919-1938 között időszakot az építkezések jellemezték. Ekkor épült a városháza, a polgári iskola (ma: Petőfi Sándor Általános Iskola), a katolikus iskola (ma: Klapka György Általános Iskola) a rendőrség, a járásbíróság a strand és egyéb középületek. Egyesületi élete a trianoni döntést követően indult fejlődésnek. Elsőként a Komáromi Aero Szövetséget jegyezték be 1924-ben. Ezt követte 1925-ben a Footbal Club, 1927-ben a Levente Egyesület, 1930-ban a Katolikus Kör, a Katolikus Ifjúsági Egyesület, a Polgári Lövészegylet, a Ház- és Telektulajdonosok Egyesülete, 1931-ben a Máv Vasutasok Egyesülete, az Önkéntes Tűzoltóegylet, 1932-ben a Református Ifjúsági Egyesület, a Pénzügyi Fogalmazók Országos Egyesületének helyi köre, 1934-ben a Postás Sportegyesület helyi csoportja, az Országos Frontharcos Szövetség helyi csoportja, 1935-ben a Gazdakör, 1936-ban a Szent Imre Dalkör, 1948-ban a Volt Hadifoglyok Szövetségének helyi csoportja, 1949-ben a Társaskör és a Komáromi Szakszervezeti Vadásztársaság. Népkönyvtárát 1927-ben kapta a Vallás- és Közokatásügyi Minisztériumtól. Magán-zeneiskolája 1937ben kezdte meg működését. 1922-ben Szőny határából nagy területeket csatoltak Komáromhoz, a külső képében is városiasodó település lakossága 1938-ban 8000 fő volt. Ekkor a városhoz tartozott Koppánymonostor, a Csillag-, az Igmándi- és a Monostori várerőd is. 1938-1945 között - a felvidéki részek visszacsatolásával - ismét egyesült a két város. A II. világháború súlyos károkat okozott. A visszavonuló német csapatok a hidakat felrobbantották, a város víz nélkül maradt. Ebben a helyzetben az erődöknek különleges szerep jutott. Az Igmándi-erődben helyezték el 1939-ben a Magyarországra menekült lengyel katonaság egyes alakulatait, a Csillag-erőd egy ideig lőszerraktár, majd a munkaszolgálatosok laktanyája lett. A Monostori-erődben a nyilasok internáló tábort rendeztek be. A város 8000 lakosából 3700 maradt a megrongált, tönkretett településen. Az újjáépítés leírhatatlan nehézségek árán indult meg. Csehszlovákiából sok önként eljött valamint kitelepített család költözött ide, a lakásínségben még az erődök egészségtelen kazamatái is megteltek. Az 1950-es évek elején indult meg a lakásépítés, majd elkészült a város rendezési terve. A régiek mellett új üzemek létesültek. Az idegenforgalmat a termálfürdő is megnövelte. A város 1919-ben rövid ideig Komárom vármegye székhelye volt, 1950-ig a gesztesi, ugyanez év június l-jétől a komáromi járás székhelye lett és maradt a járások megszüntetéséig. 228