Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KOMÁROM - ÉSZAK-KOMÁROM

ÉSZAK-KOMÁROM, KOMÁROM túl négy énekkar - Iparos Férfikar, Gazdák Férfikara, az Ifjúsági Egyesület és a Leánykör Vegyeskara, valamint a Timoteus Árvaház Fiúkara - is működött. A görökkeletiek temploma 1754-ben épült a vár területén. Az 1849-es tűzvészben leégett, s 1851-re állították helyre. A hívek a 20. századra jelentősen megfogyatkoztak, ezért külön papjuk nem volt, fiókegyházként működtek. Komáromban volt az ország egyik legrégibb zsidó hitközsége. 1264-ben IV. Béla király Komáromot és a hozzá tartozó egész várbirtokot elzálogosította Henuk zsidó kamaraispánnak. Ettől kezdve több évszázadon keresztül népes hitközség működött Komáromban. Zsidó kereskedők a 17-18. században is nagy számban éltek a vár tövében. A kereskedelemben a görögkeleti kereskedőkkel osztozva vezető szerepet vittek. Az 1848-as tűzvész során elpusztult a zsinagógában őrzött régi irattár, de a temető köveiből tudjuk, hogy a Chevra Kadisa évszázadokon keresztül működött. A Duna északi partján fekvő városban a mai zsinagógát 1863-ban építették. 1869-ben alakult meg az Izraelita Nőegylet, a Gemilusz Cheszed Egylet, amely menházat épített szegény zsidók számára. Az 1930-as években Ifjúsági Egylet és egy Deborah leányegyesület működött. Az első világháborúban elesett 45 komáromi zsidó katona nevét emléktábla örökítették meg. KÉPZŐMŰVÉSZET A POLGÁRUSOLT ÉSZAK-KOMÁROMBAN A város kulturális életében - a könyvtár mellett - meghatározó szerepet játszott az 1911-ben alakult Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület. Székháza, az 1914-ben épült Kultúrpalota, melyben színházterem, őslény tár, római, közép- és újabbkori, 1848-as, valamint néprajzi anyagot őrző múzeum, Jókaiemlékszoba, képtár, levéltár és a már említett könyvtár kapott helyet, méltán állott a helyi közélet centrumában. A kultúrpalotában öt szakosztály - irodalmi, szépművészeti, zenei, közművelődési és múzeumi működött. Élső bemutatkozásuk az 1939 nyarán megnyitott "Komárom az újabb történelemben" című kiállítás, ahol 1848-as emlékekkel, az I. világháború relikviáival, s a város ezt követő történelmével ismerkedhetett meg a látogató. 1940 tavaszától jeles magyar írók sora - Zilahi Lajos, Féja Géza, Szabó Lőrinc, Keresztury Dezső, Nagy István - és mások látogatták meg a várost. A szépművészeti osztály 1939-ben kiállítást rendezett Aba Nóvák Vilmos, majd Harmos Károly festőmővész alkotásaiból. 1941 tavaszán pedig 22 komáromi származású festő és két grafikus számára rendeztek kiállítást. Művészettörténeti jelentőségű vállalkozásként tarthatjuk számon azt az országos képzőművészeti kiállítást, amelyet a Komáromi Művészeti Hetek keretében 1941 végén nyitottak meg. Ez alkalommal Medgyessy Ferenc, Kocsis András, N. Kovács Mária, Jálics Ernő, Antal Károly, Csúcs Ferenc, B. Lőte Éva, Madarassy Valter, Berecz Gyula, Csicsátkó Ottokár, Gaál Ferenc, Juszkó Béla, Krusnyák Károly, Mikola András, Remsey Jenő, Szőnyi István s a Római iskola: Aba-Novák Vilmos, Molnár C. Pál, Jeges Ernő, Kontuly Béla, Basilides Barna, Basilides Sándor, A. Czene János, ifj. Czene Béla, Deéd Dex Ferenc, Iván Szilárd, Emőd Aurél; Kárpátaljáról: Endrédy György, Mannojló Fedor, Erdélyi Béla s természetesen a helyiek szerepeltek. A város következő jelentős vállalkozása az 1943 júniusában megnyitott II. Országos Művészeti Fényképkiállítás, amelyre 57 város 177 alkotója összesen 927 képet juttatott el. Komárom eddig említett két művésze, Harmos Károly és Berecz Gyula mellett figyelmet érdemel Ráfael Győző, aki a komáromi Mayláth-féle képzőművészeti iskolában kezdte tanulmányait, majd Párizsban és Kairóban folytatta azt. Dolgozott Bagdadban, Szíriában és másutt. Hazatérve Budapesten telepedett le, majd 1944 januárjában nagyszabású kiállítással örvendeztette meg szülővárosát. Jelentős mecenatúrára utal, hogyl940-ben megbízást adtak Berecz Gyula szobrászművésznek arra, hogy készítse el Czuczor Gergely, Feszty Árpád, Gyulai Rudolf, Hetényi János, Jászai Mari, Jókai Mór, 227