Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza
KOMÁROM - ÉSZAK-KOMÁROM
ÉSZAK-KOMÁROM KOMÁROM A megye legsajátosabb sorsú városa, mely évezredek óta lakott hely. Otthonra leltek itt, a folyók találkozásánál a kelták, a rómaiak s a honfoglaló magyarok is. Komárom várát és a köréje szerveződött várispánságot már 1037-ben említik az oklevelek. A vár neve vitatott eredetű. Egyes források szerint a Kamár személynév, mások szerint a szláv komár (szúnyog) szó származéka. Találkozunk olyan magyarázatokkal is, mely szerint a komora, komorin, azaz kamarai hely megjelölést rögzíti. A várral szemben, a két part közötti átkelőhely déli pontján szintén kialakult egy település a 11-16. században, melyet Rév-Komáromnak is neveztek. Ez elnéptelenedett, majd a 18. század elején a mai Erzsébet híd déli hídfőjénél "Rév" elnevezéssel újból benépesült. Az évszázadok során, egészen az 1740-es évekig, főleg a Duna bal partján fekvő várat övező város fejlődött, mint a nevéről jegyzett vármegye székhelye. Még e században a két part között repülőhíd révén összeköttetés jött létre. A Duna jobb partján található hídfő újból benépesült, melyet ebben az időszakban Újszőny néven említettek, lévén, hogy Szőny mellett létesült. Ennek hatására Szőnyt a 18. században Ószőnyként különböztették meg a kialakuló, fejlődő Újszőnytől. Tőle nyugatra feküdt Koppánmonostor (Katapánmonostor). A török idők alatt elpusztult majd ismét benépesült kis település Ó-, majd Újszőny részeként élte életét. 1900-ban Újszőny és Komárom - melyet Rév-Komárom előnévvel is illettek - egyesült. Az első világháború után a-a trianoni békeszerződés értelmében - ismét különválasztották. Az ősi város, Komárom (Rév-KomáromjÉszak-Komárom) a Komarno nevet kapta, s határainkon kívülre került. A volt Újszőny (Újkomárom, Dél-Komárom megnevezés is ismeretes) lett a magyarországi Komárom. Az 1938-as első bécsi döntést követően a Duna két partján fekvő város ismét egyesült, majd 1945-ben szétvált. A jelenleg is fennálló helyzetet a Párizs környéki békeszerződés rögzítette. A Duna jobb partján lévő Komárom, mely magában foglalta Koppánymonostort, megőrizte városi rangját. 1977-ben Komáromhoz csatolták a korábban önálló Szőnyt. ÉSZAK-KOMÁROM * A honfoglaló magyarok 900 táján foglalták el a Duna mindkét partját. A törzsek vezetői szereztek birtokot az akkor a Camaronak nevezett, különösen fontos területen. Keveset tudunk a honfoglalást követő évszázad eseményeiről, de az bizonyos, hogy az esztergomihoz hasonlóan szervezte meg Szent István a királyi várispánságot Komárom vára köré is. Okleveles említése 1037: Camarin, 1075/1124/1217: Camorun, 1244: Kamarun, 1286: Camarum, 1306: Kamaron. Anonymus Gesta Hungaroruma így szól a komáromi vár alapításáról: "De nemcsak ezt kapta Ketel, hanem jóval többet, mivel Árpád vezér egész Pannónia meghódítása után hűséges szolgálatáért nagy földet adott neki a Duna mellett, ott, hol a Vág folyó beletorkollik. Itt utóbb Ketel fia, Alaptolma, várat épített, és ezt Komáromnak nevezte. Ennek a várnak szolgálatára odaadta mind a magával hozott, mind pedig a vezértől nyert népek kétharmadát." (Anonymus: Gesta Hungarorum. Hasonmás kiadás. Pais Dezső fordítása. Magyar Helikon. Bp. 1975. 94. 1.) A Duna által szétválasztott megye történetében jelentős szerepet játszott, hogy a betörő ellenség pusztításának a folyó gátat szabott. Ugyanakkor az átkelőhely városszervező erővé vált. Komáromnál is hasonló volt a helyzet. A Vág és a Duna összefolyásánál az év minden szakában járható átkelőhely alakult ki. Itt találkoztak a Vág, a Nyitra és a Zsitva völgyéből délre vezető utak, itt keresztezték azt az ókori nemzetközi kereskedelmi utat, amely az európai folyam déli partja mentén húzódott. 223
