Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KOMÁROM - ÉSZAK-KOMÁROM

KOMÁROM, ÉSZAK-KOMÁROM E jelentős forgalmi és kereskedelmi csomópont birtoklása együtt járt a környék feletti uralommal. Mind Komárom, mind Esztergom vára királyi birtok volt. A nyugatról induló támadások fő útvonalán feküdtek, természetes tehát, hogy évszázadokon át állandóan erősítették, építették azokat. A kővárakkal kevéssé védett területen nagy pusztítást okozott a tatárjárás, Esztergom és Komárom várát azonban sikerült megvédeni. IV. Béla 1265-ben kiváltságokat adományozott Komárom városának. 1317-ben Csák Máté kezén volt a vár. Visszafoglalása után adott a király kiváltságlevelet a komáromi polgároknak: "... Komárom városunkat népessé és népek sokaságával ékessé akarván tenni, említett városunk népeit és polgárait abban a kegyben és különleges kiváltságban részesítettük, hogy bármilyen perükben vagy annak bármely szakaszában egy komáromi ispán vagy ugyanazon hely várának az élén vagy oda állítandó várnagya se merjen, illetve merészeljen felettük ítélkezni... megengedtük nekik ezenfelül, hogy a Vág folyón túl levő területeken, saját szükségletükre, szénát és nádat szabadon használhatnak... Elrendeljük tehát és mindnyájatoknak, kik országunk tisztségeit viselitek, hogy különösen pedig a komáromi ispánnak jelen oklevelünk által szigorúan megparancsoljuk, hogy említett komáromi polgárainkat és népeinket az általunk nekik engedélyezett ezen szabadságuk sérelmére soha, semmiképpen se merészeljétek háborgatni..." (Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv. Vál. és szerk.: Ortutay Ándrás. Tatabánya, 1988. 58-59.1.) 1333-ban a várat Dancs mester kapta meg a királytól. Ujabb tulajdonosa 1387-ben Laczkfi István nádor lett, aki végig kitartott Zsigmond király mellett. A komáromi vár ebben az időszakban elvesztette védelmi funkcióit, Mátyás király idején inkább a király mulató-, pihenőhelye lett. Bonfini írja erről: "Kissé odább, a sziget szögletében, a nagy területen épült Komárom vára látható. Tágas udvarain nagyméretű paloták emelkednek, mindenhol roppant költséggel készült, gerendázatos mennyezetekkel." Az egykori nyugati támadásokkal szemben épült Komárom 1526 után új helyzetbe került. Ferdinánd király ide hirdette meg országgyűlését. Buda még magyar kézen volt, de Komárom sorsa már kockázatossá vált. 1527-ben Szapolyai János hadai védték az ostromló Ferdinánddal szemben a várat, mely a mindössze fél napig tartó ostrom után elesett. 1528-ban Ferdinánd kapitányai megerősítették a várat, a vár és a város között sáncot emeltek. 1529-ben Szulejmán szultán Bécset ostromló hadainak nem állt ellen a vár, de véglegesen nem is került török kézre. Az, hogy Esztergom 1543-ban elesett, Komáromnak is új jelentőséget adott. Komárom a Bécs felé vezető út egyik fontos állomása lett. 1546-ban kezdték el építeni olasz mérnökök tervei szerint a ma is álló Öregvárat. A Dunán inneni terület jelentős része akkor már török hódoltsági terület volt. A következő században Komáromot szükséges volt megerősíteni, hiszen a török már a hátába került. 1663-1673 között épült meg a korszerű Újvár, mely biztosította az Óvár védhetőségét. Komárom 1594-ben vészelte át a legnagyobb ostromot, midőn Szimán basa 100 ezer főt számláló seregével közel egy hónapon át támadta. A Rákóczi-szabadságharc alatt a vár végéig a császáriak kezén maradt, komoly ostromra sor sem került, Bottyán János kurucai akadályozták az utánpótlási vonalakat. 1710-ben a pestis szörnyű pusztítást vitt végbe. A környékbeli falvak szinte teljesen kihaltak. Komárom városa a közlekedési tilalmat csak 1711-ben oldotta fel. A korabeli források a város három státusú gyűléséről, hármas jogokkal rendelkező népességről beszélnek: katonák, nemesek, polgárok. Külön szerveződtek, külön választottak elöljárókat. A földrajzi, közlekedési helyzetét tekintve kitűnő fekvésű Komárom évtizedes harcba kezdett, hogy a szabad királyi város rangját elnyerje. Komárom fejlődésében fontos szerepet játszott a kereskedelem. Az 1715-ben összeírt kereskedők számát tekintve Komárom az ország második városa. Egyedül Debrecen előzte meg. A kereskedők éves jövedelmét tekintve az első volt az országban. Az 1720-ban készült országos összeírás ennek ellenére Komáromról lehangoló képet festett: "A város külső képe igen szegényes volt s a tanács az 1720-i összeírást kísérő felterjesztésében azt mondja, hogy a házak nem hasonlóak a szabad királyi városok házaihoz. Nagyrészt apró házikók s még a nagyobbak 224