Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

A TELEPÜLÉSEK LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - GYERMELY

GYERMELY GYERMELY Személynévi előzménye a latin eredetű Germán volt. A hagyomány szerint nevét a községben átfolyó csermelyről kapta. A települést Kiskomárom néven is említik. Határában római leletek kerültek elő. Okleveles említése 1181/1188: Germeln, 1276: Germen, 1322: Gyermen. 1184—1188 között és a 14. században a veszprémi püspökség birtoka volt. 1307-től 20 évig a Csák nemzetségbeli Márk fia, István bitorolta. A falut 1529-1541 között a törökök elfoglalták, és a 17. század elején elpusztították. Zsámbékról és Szomorról rövidesen benépesült református magyarokkal, 1645-ben népes református egyházközségként említik. Bél Mátyás a községről azt írta, hogy dombok között fekszik, egyiken egy templom, a másikon egy kastély romjai látszanak. A hagyomány szerint Corvin Mátyás Budáról Tatára utazván megszállt itt. Bővizű forrása van, mely télen meleg, nyáron hideg. Az 1863. évi szárazság idején - ezt kivéve - a környék összes kútja kiapadt. A szomszédos Bajna és Szomor népe innen hordta a vizet. Említést érdemel a szőlőművelés. Az 1784-87-es népszámlálás adati szerint Sándor báró birtokolta. Ekkor 163 házban 202 család élt, népessége 961 fő volt. 1 papot, 6 nemest, 46 parasztot, előbbi 39 örökösét és 161 zsellért írtak össze. Később a község földesura Sándor Móric lett. 1848-ban a faluban 17 nemes, 77 házas és 16 háztalan zsellércsalád élt. Gyermely határában a Károly-hegynél a 19. század végén eocénkori kőszéntelepet tártak fel. Szeszgyár is működött a faluban. Több piacközpont: Budapest, Zsámbék, Bicske, Dorog, Tata, Esztergom között helyezkedett el, s ezt a földrajzi helyzetét előnyösen használta ki. Az asszonyok "tejhaszonnal" (túró, tejföl), tojással, baromfival, zöldésfélékkel, gyümölccsel, a férfiak gabonafélével, növendék állatokkal,rőzsével, fával jártak a piacra és a bányásztelepülésekre. A kofák jellegzetes áruja volt a "kacsafertály", (négy részbe vágott és így megsütött kacsa), amelyet főleg szüret táján vittek az esztergomi piacra. Abajnai uradalom Gyermelyen lévő területén nyári időben az aratási munkálatok, télen az erdő nyújtott kereseti lehetőséget. Sokan Budapestre mentek dolgozni, de kapcsolatukat nem szakították meg a faluval. Szőlőhegyei jó minőségi fehér bort adnak. A település első egyesületét, a Polgári Lövészegyletet 1930-ban jegyezték be. Ezt követte 1941-ben a Magyar Dolgozók Hivatásszervezete helyi csoportja, 1942-ben a "Falu" Magyar Gazda- és Földmunkásszövetség helyi csoportja és végül 1956-ban az Önkéntes Tűzoltó Testület. A második világháború harci eseményei 1945. március 21-én értek véget Gyermelyen. Termelőszövetkezete 1953-ban alakult Petőfi néven. Jelentős élelmiszeripari létesítménye a Tésztagyár. Lakóinak száma az 1990-es népszámlálás szerint 1072 fő, területe 4494 ha. 1969-ben Gyermely néven és székhellyel, Szomor község átcsatolásával községi közös tanács alakult. 1984-től 1988-ig Tatabánya vonzáskörzetéhez tartozott. NÉPRAJZ A község dűlőnevei: Pénzásás (kincseket találtak ott), Jancsári dűlő (az ott garázdálkodó janicsárokról kapta a nevét), Bencevár dűlő (az Árpád-házi királyok idején itt álló várról nevezték el.) KATOLIKUS, REFORMÁTUS EGYHÁZ Első templomát 1184-88 között említik. 1276-ban a veszprémi püspökségtől az esztergomi káptalanhoz került. Ekkor két kápolnát építettek. A templom a török időkben elpusztult. Sándor Mihály, a település kegyura 1749-ben rendbehozatta az ősi templomot. Anyakönyveit 1760-tól vezetik. Jelenleg Szomor filiája. 188