Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

A TELEPÜLÉSEK LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - ESZTERGOM

ESZTERGOM Evangélikus egyház Esztergom és vidéke egyházilag Nagybörzsönyhöz tartozott. Esztergom gondozása Nagybörzsönyből szinte lehetetlen volt, ezért az egyházi vezetés adminisztrátori megbízást adott dr. Kovács Sándornak, a későbbi teológiai tanárnak és püspöknek. Ő tartotta az első evangélikus istentiszteletet Esztergomban 1924. júniusában a református templomban. 1925-ben alakult meg az önálló evangélikus gyülekezet. 1936. október l-jétől saját lelkészt kapott Molnár Gyula személyében. O szervezte azután tovább a gyülekezetet, amely Esztergom-Dorogi Misszió Egyházközség néven lépett be az egyház történetébe. Templomuk Szentelésére 1941. december 7-én került sor harangavatással és Molnár Gyula rendes lelkészi beiktatásával egybekötve. Jelenleg új lelkészlakást, gyülekezeti termet építenek, és a templom teljes felújítása is folyik. Református egyház Egykorú adatok szerint a 16. században népes református gyülekezet élt Esztergomban. 1599-ben Kutassy VIII. János prímás arra kérte a királyt, hogy az "esztergomi heretikus (tévtanító) lelkészeket" karhatalommal űzesse ki a városból. Ennek megtörténte után mintegy három évszázadon keresztül protestánsoknak tilos volt letelepedniük a városban. A múlt század második felétől kezdődően egyre több református Esztergomba. 1881. október 15-én ünnepélyesen megalakult a református egyházközség. Az első istentiszteletet másnap, október 16-án a megyeháza dísztermében tartották meg. A templom 1889-ben épült. 1949-ben bővítették, 1978-ban eklektikus stílusban tornyot építettek hozzá. 1881 óta őrzi az anyakönyveket. 1945 előtti iratait a Pápai Református Levéltárban őrzik. Az egyházközség megalakulásakor különböző helyekről kapott ajándékba úrasztali felszerelést: egy 1704-es keltezésű kelyhet Sárospatakról s egy 1770-ből valót Atányból. Esztergom őrzi az ellenreformáció idején megszűnt és vissza sem állított szomori református egyházközség 1725-ből való ónkannáját is. Izraelita hitközség A magyar királyok székhelyén a 11. században megtelepedtek zsidó kereskedők és pénzváltók. A legrégebbi magyarországi zsidó hitközség már 1050 körül önálló vezetőséggel rendelkezett, a zsidók külön városrészben éltek. Imaházuk volt valamint pénztáruk a szegények és betegek támogatására. A13. század elején rituális fürdőjük, I. Károly király 1326-ban kelt oklevele szerint külön temetőjük is volt. A 16. század elején 800 zsidó élt a városban. A török kiverését követő évtizedekben az Érseki-Vízivárosban laktak, ahonnan az esztergomi érsek 1711-ben elűzte őket. Négy évig a szabad királyi városban kereskedtek, de innen is menniük kellett. Később II. József engedélyezte megtelepedésüket, de csak egy-két család élt ezzel a lehetőséggel. A 18. század elejétől ismét kitiltották őket. Esztergom-Szenttamáson 1750 óta éltek egyre növekvő számban. 1759-ben az esztergomi székesfőkáptalan engedélyezte, hogy telket vásároljanak imaház építésére. 1827-ben a szenttamási zsidók létszámát 262-re tették, zsinagógájuk, rabbijuk volt, anyakönyvet vezettek. A 19. század második felében a szabad királyi városban kereskedők, tisztviselők, orvosok, ügyvédek telepedtek meg. 1858-ban új zsinagógát emeltek, ezt 1888-ban elbontották és helyén Baumhorn Lipót tervei szerint mór stílusú zsinagógát építettek. 1864-ben alakult meg a Betegsegélyző Egylet, 1868-ban az Izraelita Nőegylet, 1927-ben a Kultúregylet. 1895-ben az egyesült városnak kb. 800-900 zsidó lakója volt. 1868-1944 között zsidó elemi iskola működött Szenttamáson. Az első világháború után a város megváltozott gazdasági helyzete miatt sokan elköltöztek a fővárosba, 1930-ra a lélekszám 600 főre csökkent. A deportálásból visszatérők kísérletet tettek a hitközség újjászervezésére, de nem tudták fenntartani a zsinagógát. A Magyar Izraeliták Országos Központja eladta, ma a Technika Háza működik benne. 145