Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

A TELEPÜLÉSEK LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - ESZTERGOM

ESZTERGOM JELENTŐSEBB MŰEMLÉKEK RÓMAI KOR Tárgyi emlékei nagyrészt az esztergomi múzeumok kőtáraiban találhatók: sírkövek, sírkő- és egyéb töredékek. A Hideglelős-kereszt-csúcson 4. századi római táborhely tornyait és zárófalát tárták fel. A Várhegyen castrum (római vár) állhatott. Edény- és pénzleletek, tetőcserepek, téglák kerültek elő nagy számban. A város határában, a Duna partján több római őrtorony maradványai láthatók. KÖZÉPKOR Építészeti alkotásairól nagyrészt csak okleveles adataink vannak. 38 temploma régi metszeteken látható, vagy régészeti ásatások igazolták létezését. Legrégebbi temploma a Szent István első vértanúnak szentelt fejedelmi házikápolna majd prépostság volt. Szent Adalbert székesegyház Magyarország legszebb bazilikája lehetett. Építését Szent István kezdte. 1180-ban leégett. III. Béla király idejében Jób érsek építi újjá. A következő évszázadokban is tovább gazdagítják oldalkápolnákkal, szentélyét gótikus stílusban alakították át. A török ostromok alatt, majd a klasszicista bazilika építésekor tűnt el. Teljes lebontása előtt alaprajzát felmérték (1765). Porta Speciosa A székesegyház "Szép Kapuja". A nyugati főhomlokzaton az előcsarnokból nyílt, 1188-95 között épült, fehér és vörös márványból. Makettje a Vármúzeumban látható. Az "olasz típusú kaput bizánci inkrusztációs technikával, francia ikonográfiái program szerint" készítették. (Dercsényi Dezső meghatározása.) Bakócz kápolna A Szent Adalbert székesegyház mellett, önálló, a déü homlokzatot uraló építményként állt. Tágas bejárati nyílással szervesen kapcsolódott a székesegyház belső teréhez. Süttői vörös márványból készült, A magyarországi reneszánsz építészet legjelentősebb alkotása. Művészeti csúcspontja az oltár, Andreas Ferucci itáliai szobrász műve. Később a kápolnát 1600 darabra szétszedve építették be a Bazilikába. Királyi, majd érseki palota Géza fejedelemtől kezdve több periódusban építették. III. Béla király korában átalakították. Ma is látható épületrészei jórészt ebből az időből származnak. Először a várhegy déli csúcsán álló lakótorony készült el. A Fehér torony (majd Lipót bástya) szabálytalan sokszög alapú, magas sátortetővel fedett monumentális építmény lehetett. Kettős bélletű kapuja volt. Később csatolták hozzá a Szent István termet, a nyugati palotaszárny helyiségeit, majd a várkápolnát. A nyugati palotaszárny szintén több építési szakaszban formálódott. A legnagyobb változás Vitéz János érseksége idejében történt. 1470 körül készültek el a dolgozószoba freskói. A négy erény álló alakja valószínűleg olasz mester alkotása. A helyreállított boltozati bordákon csillagképek töredékei láthatók. 1543-ban kezdődött pusztulása, mikor ágyúállássá alakították, 1605 körül földdel tömték be. Bonfini és mások leírásából alkothatunk képet arról a monumentális méretű teremről, mely freskókkal volt díszítve, és a Duna felől vörösmárvány függőfolyosók övezték. Az utóbbi évek kutatásai, feltárásai elegendő támpontot rögzítettek az esetleges rekonstruáláshoz. 146