Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

A TELEPÜLÉSEK LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - ESZTERGOM

ESZTERGOM Szobieski János lengyel király és Lotharingiai Károly herceg csapatai 1683-ban döntő vereséget mértek a törökökre Párkánynál. Átkeltek a Dunán és ostrom alá vették Esztergomot. Az 5000 fős helyőrség helyzete hamar válságosra fordult. S szabad elvonulás fejében feladták a várat, ahová október 28-án bevonult a két fővezér. A Bakócz kápolnában ünnepi Te Deumot tartottak. Szobieski János még aznap levélben tájékoztatta a Pápát:"... Esztergom, Magyarország prímásainak ősi székhelye, a meredek sziklán levő vár, melybe szem alig hatolhat be, mely terjedelmes adózó tartomány és a Duna felett uralkodik, nem csak a túlsó Magyarországnak, hanem Görögországnak és egyéb hatalmas országoknak kulcsa, melyek felett a porta hatalma rettenthetetlennek tartatott, a Lotharingiai fenséges hercegnek, a bajor választófejedelemnek személyes és az egész seregnek közreműködésével a kereszténységnek harmadik napra megadással birtokába jutott." (Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom múltjából. Esztergom, 1500. 413-414 1.) 1685-ben ismét fenyegette a török Esztergomot, de az Érsekújvárt ostromló Lotharingiai Károly felmentő csapatai Tátnál megverték a törököket. E harcokban tűnt fel először Bottyán János. A 17. század végére a királyi városban 2000 lakos élhetett, az egész vármegyében pedig ennek mintegy ötszöröse. A város fejlődését többek között akadályozta tisztázatlan jogi helyzete. Nem kapta vissza automatikusan szabad királyi városi jogait, a várban a kicsinyes és rosszindulatú Kucklander tábornok parancsolt, ráadásul a beszállásolt katonaságot is el kellett tartani. Céhes élete viszonylag fejlett volt, melyet számos céhszabály megléte igazol. Legtöbbjük I. Lipót uralkodó aláírásával szerepel pl. a magyar vargák céhszabályai (1699), szabók és posztónyírók céhszabályai (1693). 1703-ban robbant ki a Rákóczi-felkelés. Bottyán János ekkor császári ezredesként élt Esztergomban. Előbb a kurucok ellen harcolt. A várparancsnok ennek ellenére 1704-ben elfogatta és Bécsbe küldette. Bottyán útközben megszökött, és a fejedelem oldalára állt. II. Rákóczi Ferenc maga vezette csapatait 1706 augusztusában Esztergom ostromára. Augusztus 9-én kezdődött meg a vár lövetése. Kucklander végül szeptember 16-án a vár átadására kényszerült, ahová másnap bevonult a fejedelem. A betegeskedő Bottyán már nem vállalta a vár parancsnokságát, így Rákóczi Bonafous ezredeskapitányra bízta azt, majd elvonult. Ezt követően Starhemberg Guidó császári fővezér hét napos ostrom után bevette Esztergomot, szabad elvonulást biztosítva a védőknek. 1708-ban Esztergom tetemes összeg ellenében visszakapta szabad királyi városi rangját. Megindulhatott a szabad királyi város és a három mezőváros - Szentgyörgymező, Víziváros, Szenttamás - fejlődése. 1715-ig 19 céh alakult. A kereskedelemben a német, a rác és a zsidó kereskedők játszották a főszerepet. Esztergomnak hetivására és évi négy országos vására volt. Piackörzete a város közvetlen környékére és a Garam mente településeire terjedt ki. A kereskedők és az iparosok a szabad királyi városban és Vízivárosban éltek. A 18. század egyik helyi jellegzetessége a hévízforrásokra épülő tímár, kékfestő, posztómanufaktúrák működése. A Dunára malmok települtek. A szabad királyi város és Szentgyörgymező nagy kiterjedésű szántókkal, rétekkel és szőlőkkel rendelkezett. E században katolikus rendházak és templomok épültek. Külön templomuk volt a görögkeleti rácoknak is. Reformátusokat sem a szabad királyi város, sem a három mezőváros földesurai nem tűrtek meg. A zsidók Vízivároson és Szenttamáson éltek. A szabad királyi városban két elemi iskola működött: magyar és német. Nemzeti iskola a század közepére már mindhárom mezővárosban volt. A jezsuiták hatosztályú gimnáziuma 1729-ben kezdte meg a működését Vízivároson. A szabad királyi város kiváltságait 1725-ben megerősítették. A város főterén és néhány utcájában szép emeletes házak épültek. A város tanácsának épülete 1772/73ban készült el mai formájában. A jezsuita rend megszüntetése után az épület egy részébe átköltözött a gimnázium, melynek vezetését az 1809-ben ide települő bencés rend vette át. 137