Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

A TELEPÜLÉSEK LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - DOROG

DOROG 1939-ben kezdte meg működését az Esztergomi Zeneiskola fiókintézménye Dorogon. Az 1930-as évekre erősen iparosodott községében a bányászokon és gyári munkásokon kívül (erőmű, karbidgyár, stb.) jelentős a kiskereskedők és kisiparosok száma. Az Egyesült Kereskedelmi és Iparbank pedig a gazdasági fejlődést szolgálta. Dorogon 1945. március 25-én értek véget a második világháború harcai. 1947-ben a németség egy részét kitelepítették. 1949-ben megalakult a Ktsz, 1952-ben a Szabadság Tszcs. 1950-től közigazgatási központ: átvette az Esztergomi járás székhelyének szerepét. Neve: Dorogi járás lett. 1970. január l-jétől nagyközség, 1984-től város. 1967-ben alakult meg a KÖGYÓ Vállalat (terméke a Fabulon kozmetikum), a Hanglemezgyár is jelentős üzemmé vált. 1970-től működik gimnáziuma. Lakóinak száma ebben az évben 10.744 fő volt. Dorog az infrastruktúra fejlődésével, új lakótelepeivel, kulturális intézményeivel, kereskedelmi egységeivel a környék természetes központjává vált. Lakóinak száma 200 év alatt közel 25-szörösére nőtt. 1990-ben 13.082 fő lakta. Területe 1256 hektár. NÉPRAJZ A széntermelés emlékét őrzi a Szénoltár, (helyén ma az Árvái Ferenc szobrászművész alkotta emlékmű áll), továbbá a Pernyehányó, Tömedékakna, Ágnes akna, Samu akna stb. Földrajzi nevei részben kétnyelvűek: Herrschaftshutweide - Uradalmi rétek, Grund Weingárten - Szőlőskertek, Stein Wiesen - Körét, Haus Wiesen - Házutáni rétek, Alte Weingárten - Öregszőlők. Egy 1857-ben készült becsülevél 40 külterületi dűlőt említ. Valamennyi magyar, bár a lakosság minden bizonnyal német dűlőneveket is használt. E nevek, mint például a Szérűtér, a Kuti dűlő, a Lóállási dűlő, az Irtvány, a Kukoricaföldek, a Kenderes Káptalani legelő és társai a paraszti gazdálkodást idézik. KATOLIKUS, EVANGÉLIKUS, REFORMÁTUS EGYHÁZ 1181-ben nagyobbik része már az esztergomi káptalan birtoka volt. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék Miklós nevű papjáról tesz említést. 1701-ben állították vissza középkori plébániáját. Ekkor egy jezsuita működését jegyezték fel az egyházvizsgálati jegyzőkönyvben. 1701-ben folytak az előkészületek új templom építésére, amelyet Szent József tiszteletére szándékoztak emelni. 1732-től Tát, Tokod és Csolnok anyaegyháza, 1735-ben megépült kicsiny temploma, melyet 1767-1775 között átalakítottak. A kegyúr, az esztergomi káptalan 1767-benkezdte meg a mai barokk stílusú, műemlék jellegű templom építtetését. 1775-ben Révay Antal püspök szentelte fel. Az anyakönyvek 1735-tól maradtak fenn. 1923-ban külön bányalelkészt neveztek ki, s 1924-ben kezdődött a bányatemplom építése. 1931-ben szentelték fel, 1938-ban önállóvá vált. A háború idején súlyosan megrongálódott templomot 1981-ben felújították. A bányalelkészség anyakönyvei 1938-tól maradtak fenn. Hitbuzgalmi egyesületei 1947-ben: a bányatelepen a Szent Erzsébet Unió, a Rózsafüzér Társulat, az Oltáregylet, a Szívgárda; a faluban a Rózsafüzér, a Jézus Szíve Társaság (felnőtt), a Leánykör, a Szívgárda (gyerek), a Dolgozó Lányok és a Temető Egylet működött. A kis számú evangélikus gyülekezet a reformátusokkal közösen birtokolja és használja a fent említett templomot. 114