Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

A TELEPÜLÉSEK LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - CSATKA

CSÁSZÁR, CSATKA RAGADVÁNY- és gúnynevek Császár községben. Kisbér, 1969. 3. 1., - Császár, 1976. 4.1. - Gépirat. - TR. SZÁNTÓ Irén: Császár község plébániatemploma. Adalék a magyarországi barokk művészet történetéhez. Bp. 1941. 66.1., 18 t. WOHLMUTH Ferenc: A császári plébánia múltjából. Emléklap a templom felszentelése századik évfordulója alkalmából. Császár, 1903. 84.1. 14. Császár pecsétje. 1816. CSATKA Neve a magyar Csát személynévből keletkezett a -ka kicsinyítő képzővel. Más magyarázat szerint a név a szlovák csádka "kormocska" szóból vagy a Scitka névből - scit=paizs - ered. Okleveles említése 1262/1357: Chatka. 1543-ban már mezőváros volt, melyet a törökök elpusztítottak. A pápai pálosok 1724-ben telepítették be 15 katolikus vallású magyar családdal. A telepesek szívós munkával hódították vissza a termőföldet a pusztát lassan benövő erdőtől. Az 1784-1787-es népszámlálás szerint a pápai pálosok birtoka. 74 házban 101 család élt, népessége 529 fő volt. Két polgárt, 48 parasztot, a kettő 47 örökösét és 47 zsellért írtak össze. Az erdő fáját építőanyagként, tüzelőként és faszénként is értékesítették. A 18. század végén kamarai birtok, a 18. század közepén Liechtenstein Alajos hercegé. Népessége 1930-ig fokozatosan nőtt, azután apadt. A második világháború harcai 1945. március 25-én értek véget a község területén. 1945-ig az ácsteszéri körjegyzőséghez tartozott Aka kisközséggel együtt. 1950-ben Veszprém megyéből Komárom megyéhez csatolták. A Csatkai Rákóczi Termelőszövetkezet 1977-ben egyesült az ácsteszérivel, az akaival és a súrival. 98