Képzőművészek Esztergomban a 20. században (Art Limes 2008/2. sz.)

Tartalom - 3. KISLEXIKON

KISLEXIKON I 49 VASZARY IÁNOS (1867-1939) festő, grafikus Művészeti tanulmányait a Mintarajziskolában, majd Münchenben végezte, ahol Hollósy köréhez tartozott. Később Párizsba ment és ide a későbbiekben többször is visszatért. A KUT alapító tagja és vezető mestere volt. 1920-32 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Mint Vaszary Kolos hercegprímás unokaöccse, gyermekkorában több nyarat is Esztergomban töltött. Első jelentős műve is az érsek portréja volt, amit később több változatban is megfestett. Esztergomi működésének másik jelentős dokumentuma a belvárosi templom főoltárának képe, mely Péter és Pál apostolokat ábrázolja a Forum Romanumon. A festményt 1900-ban a fehér márvány főoltárral együtt állították fel. vaszaiy Kolos hercegprímás. ím Vaszary |ános művei 1934-ben szerepeltek a „XX. századi magyar művészet" című kiállításon, és 1960-ban a Keresztény Múzeum modern magyar grafikai kiállításán. Felhasznált irodalom: Művészeti Lexikon. Bp , 1965. Akadémiai Esztergom és Vidéke, 1900. VI. 10., 1902. III. 9., Lázár Béla: Vaszary lános. Művészet, 1906/5, Elek Artúr: Vaszary lános. Nyugat, 1920/5-6., Lázár Béla: Vaszary lános. Bp, 1923. Légrády Ny.; Farkas Zoltán: Vaszary lános Nyugat, 1939/7,- Vaszary lános emlékkiállítása. Budapest, 1961. Magyar Nemzeti Galéria. (Katalógus), Haulisch Lenke: Vaszary lános. Bp, 1978, Mezei Ottó: Régi és vagy új reneszánsz. Vaszary lános összegyűjtött írásai. Tata, 1994. VÉGVÁRI I. IÁNOS (1927-1994) festő Művészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte Pór Bertalan, Domanovszky Endre, Kmetty lános és Koffán Károly növendékeként. 1959-ben került Esztergomba, mint a Tanítóképző Intézet művésztanára. Esztergomon kívül Budapesten, Loripettében, Pesaroban, Macerátában, Modenában, Carpiban, Termiben, Firenzében, Rómában, Melkben és Espoóban volt önálló tárlata. Számos hazai és külföldi magyar képzőművészeti bemutató résztvevője volt. Több állami megbízást teljesített. 1966 és 1982 között ötször kapott római ösztöndíjat. 1967-ben Rómában aranyéremmel, 1968-ban Székely Bertalan-díjjal, 1972-ben a Komárom Megyei Tanács művészeti díjával tüntették ki. Közel negyven kiállítás és pályázat Szakadék, m7 díjának volt tulajdonosa. Hatvanadik születésnapján Esztergom díszpolgárává választották. Haláláig meghatározó tényezője volt Esztergom és a régió művészeti életének. Művei a Magyar Nemzeti Galéria mellett számos közgyűjteményben - köztük a Balassa Bálint Múzeumban - megtalálhatóak. Felhasznált irodalom: Művészeti Lexikon. Bp, 1965. Akadémiai, Bodri Ferenc: Végvári I lános. leienkor, 1965/8, Dolgozók Lapja. 1966. I. 16, 1967. II 5, 1972. X. 22.; Dévényi Iván: Végvári I. lános. Új Forrás, 1969/3.; Magyar Műhely, Párizs. 1968. I, Rajztanítás, 1968/1, Életünk, 1970/1, leienkor, 1973/7-8; Dévényi Iván: Végvári lános esztergomi és tatai kiállítása Művészet, 1970/2, Bodri Ferenc: legyzetek Végvári I lános képeihez. Művészet, 1975/7; Losonci Miklós: Végvári lános festményei Esztergomban, Új Tükör, 1983/4 ; Csoóri Sándor: Végvári lános. Esztergom, 1987 Vármúzeum, (Katalógus), Pogány Gábor: A pusztulás emlékei Végvári lános legújabb képei Művészeti Műhely, 1989/2,- Fábián László: Küzdelem az Angyallal Művészeti Műhely, 1990, Kaposi Endre: Emlékezés Végvári lánosra. Esztergom és Vidéke, 2004. II 12,