Képzőművészek Esztergomban a 20. században (Art Limes 2008/2. sz.)

Tartalom - 3. KISLEXIKON

KISLEXIKON I 13 PETERNÁK GUSZTÁV (1928-2003) érmész A miskolci Bajomi |ános Népi Kollégium tagjaként 1948-tól kétéves művészeti szabadiskolát végzett. A miskolci Műszaki Egyetem képzőművészeti szakkörét vezette. Mérnökként került Esztergomba, és itt kezdett behatóbban foglalkozni az éremművészettel. Főleg vert érmeket készített, melyekhez maga véste a verőtövet is. Témái elsősorban történelmi, művészettörténeti események, ill. személyiségek Kodály. 1982

: Bartók 1981 voltak. Több mint 100 érmet készített. Legfontosabb művei: Esztergom, Magyarország első pénzverdéje (1973), Bethlen Gábor, Mária Terézia (1980). Egyéni tárlatait az esztergomi Technika Házában rendezte 1977-ben, 1981-ben és 1987-ben Felhasznált irodalom: Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. 3. kötet. Szerk.: Fitz Péter. Bp., 2001. Enciklopédia. PIRCHALA IMRE (1904-1984) festő Édesapja az esztergomi káptalan Nyitra-völgyi birtokainak intézője volt A család 1916-ban költözött Esztergomba, így az itteni Bencés Gimnázium, majd az állami reálgimnázium diákja lett. 1919-ben - 15 évesen - az esztergomi hídfőt védő magyar tüzérekhez szegődött segítőnek Kimaradt a gimnáziumból és 1920-ban beiratkozott az Iparművészeti Iskolába. Mivel azonban itt sem találta a helyét, végül magánúton tette le az érettségi vizsgát. 1923ban felvették a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1927-ben rajztanári diplomát kapott. 1925-ben már szerepelt a Faluszövetség esztergomi kiállításán, majd 1926-ban a Balassa Bálint Irodalmi és Művészeti Társaság tárlatán. Tanulmányutakat tett Olaszországban, Ausztriában és Németországban. 1928-ban párhuzamosan két tanári állást vállalt Budapesten és Esztergomban. 1931-ben kötötte első házasságát Esztergomban. 1933-ban első díjat nyert a Balassa Társaság esztergomi plakát-pályázatán. Martsa Alajos baráti köréhez tartozott, akivel együtt szöktették Esztergomba a munkaszolgálatból Csorba Géza szobrászművészt. Tanári állásából nyugdíjba vonulva 1949-től a Várostervező Irodánál vállalt grafikusi munkát. 1948-ban a Városi Tanács felkérésére megfestette Petőfi Sándor és Besze lános arcképét. 1955-ben részt vett az „Esztergomi és Esztergom Vidéki Festők és Szobrászok Kiállításán", majd 1961-ben az esztergomi művészek tárlatán. 1963-ban Franciaországba utazott, ahol számos utcaképet, tájképet és rajzot készített. 1969-ben újra megházasodott és Szombathelyre költözött. Egyetlen esztergomi kiállítására 1974-ben került sor. Nyolcvanadik évében még azt tervezte, hogy ismét Esztergomba jön, de már csak porhüvelye tért meg a belvárosi temető családi kriptájába. Esztergomi látkép című olajfestményét a Balassa Bálint Múzeum őrzi. Felhasznált irodalom: Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. 3. Lötet. Szerk : Eitz Péter. Bp , 2001. Enciklopédia., Esztergom és Vidéke 1925. IX. 27, 1926. XII. 26., 1934 III. 22.; Salamon Nándor: Esztergomból indult... és visszatért. Pirchala Imre festő pályarajza. Limes, 1997/4. Metz, 1960 körül