Esztergomi helikon

Tartalom - II. FŐVÁROS – EURÓPA ORSZÁGÚTJÁN

Mit végzett tehát? Megállt a hegyen s lenézett az őszi délután bágyadtságában csillogó Dunára. A közeli dombokon s messze a síkságon rozsdavörös volt az őserdő. Távolabb, mintha tintával festették volna a hegyeket az égre. Olasz táj, gondolta Julianus s csüggedten tekintett körül. Jól végiggondolta dolgát. Hiszen a király most sem intézkedett! Nem is tudja, mit intézzen, hogyan intézze! Tele kézzel ment be hozzá, vitte reményeit, hitét, elszántságát. És üres kézzel jött ki. Pedig arról híres a király, hogy mindenkinek ajándékokat ad, boldog-boldogtalant elhalmoz földdel, faluval, várral. Csak intenie kellett volna s nyomban hozzáfoghatna társai kiválasztásához, a nagy út előkészületeihez. — Hiába minden. Úgy kell szolgálni Istent, ahogy Isten kívánja. Le kell mondani Magna Ungariáról mindörökre. Lassan lépkedett le a hegyről, ahonnét az ősz tüzes színeiben haldokló vidéket s az alkonyodóra hajló Nap fölsugárzó fénydárdáit látta. Elhatározta, hogy elhagyja Esztrigánt, s lesz, ahogy Balázs fráter akarta — nem húzza ki magát a szerzet parancsai alól. Magna Ungaria nincs többé! /.../ » » « Esztrigánba megérkezve, az ottani domonkosrendi klastromba szállott. Amikor elsőízben járt ebben a városban, nem tudott hová lenni a gyönyörűségtől és meghatottságtól. Most alig látta. Nem volt több a számára, mint futó és szükséges megálló, ahol el kellett végeznie fontos, de egyáltalában nem lényeges dolgát, hogy tovább mehessen az igazi útra. Bizonyos, hogy akkor, amikor először látta Esztrigánt, az idő is kedvezett. Most azonban hol hó, hol meg eső esett, a hegyek felhőben úsztak és szinte füstöltek, a köröskörül elterülő rengeteg erdő szürke volt, a kis sövényházak meg kunyhók szinte elmerültek a lucsokban. Még a „jzép templom" és a palota is színtelen, majdnem szomorú volt. De itt tartózkodott Béla ifjabb király s ez volt a fődolog. A klastromban ismét nagy jövés-menés, kérdezősködés támadt. Julianus mintegy álomban felelgetett az ezer kérdésre. Fárasztotta szerzetes társai égő kíváncsisága. Mindezen túl akart már IV. BÉLA szül. 1206 magyar király: 1235 - 1270 JULIANUS barát Esztergomból indul a keleten (a Volga-vidéki „Magna Hungáriában") maradt magyarok felkutatására — Első útja: 1235 nyara - 1236. dec. 27. — Második útja: 1237 nyara - 1237 vége 79