Esztergomi helikon

Tartalom - II. FŐVÁROS – EURÓPA ORSZÁGÚTJÁN

revétlenül bevezettem a bonyolultabb fogalmakat, és igyekeztem rendet teremteni mindkettőnk elméjében. Nem szerénységből mondom így, mert mindig úgy tapasztaltam, csak tanítva tanul igazán az ember — docendo discimus. Emrik jó kérdező volt, s nemegyszer hozott zavarba, különösen ha fogékony elméje a hit rejtelmeit kezdte ostromolni, így a Szentháromság lényegét, az átváltozást, a végítélet igazságosságát, akaratunk szabadságát, lelkünk halhatatlan mivoltát, a pokol, a tisztítótűz és a mennyország hollétét és hasonlókat. Láttam, a Biblia mellett előbb-utóbb más műveket is be kell szereznem és kezébe adnom apránként Jeromos, Ambrus, Ágoston, Nagy Szent Gergely, Sevillai Szent Izidor, Beda Venerabilis, Boetius, sőt Platón és Arisztotelész egyes munkáit is. Egyszer megtörtént, hogy a király alkonyatkor arra járt, és csöndben megállt a tanulószoba deszkafala mellett, benézett a résen, és hallgatta társalgásunk egy darabig. Úgy tettem, mintha nem vettem volna észre jelenlétét. Egy idő után árnyéka eltűnt. Ez néhányszor megismétlődött: Emrik semmit sem vett észre, legalábbis úgy sejtem, mert tanújelét nem adta zavartságnak. Eltelt két-három hét is, amikor a király végre hivatott. Ismét megcsókolt, hellyel kínált, és megkövetett, amiért így magamra hagyott kezdetben. — Látni akartam, atyám, összecsiszolódtok-e. De most már nyugodt vagyok. Nevelj belőle derék férfit és jó keresztényt. Tanítsd meg a szükséges tudományokra. Azt akarom, hogy tanítsd meg imádkozni, alamizsnálkodni és böjtölni. Azt akarom, hogy ne legyen gőgös és hiú. De ne legyen asszonylélek férfitestben. Terelgesd őt az én utamra. Küldd lovagolni, vadászni, élesztgesd a kedvét a kormányzáshoz, a fegyverforgatáshoz is. Nem pap lészen belőle, hanem király. — Igyekszem uram, bár a test dolgaiban kevéssé vagyok járatos. — Arra vannak katonáim, lovászaim, solymáraim. Csak a kedvét élesztgesd. És ha szükséged van bármire, a kincstárnok ad, amennyi pénz kell. — Hártya, penna, és könyvek kellenének, uram. Más egyebem megvan. De azokat messze földről kell meghozatni, s a könyvek igen drágák. — Rendelkezz minden felől tetszésed és a szükség szerint. Bányáinkban bőven van arany. Kár, hogy a tudományt is aranyért mérik ott, ahol Krisztus már régen megnyilatkozott. Beszélgetéseink később is ilyen rövidek voltak, s úgy tapasztaltam, a király soha senki előtt nem nyílt meg jobban. Nevetni ritkán nevetett, ittasnak sosem láttam, ruházata mindig egyszerű volt, kivéve az ünnepi ceremóniákat és a követek fogadását, haja és bajusza-szakálla közepesre vagy még annál is rövidebbre nyírva. A főemberek páváskodók és bozontosak, nagyhajúak voltak, nem restelltek ezüst- vagy aranytányérból enni, amikor a király asztalán köznapokon csak fa- és ónedények voltak. De az uralkodó mégis bölcsen teszi, 62