Esztergomi helikon

Tartalom - II. FŐVÁROS – EURÓPA ORSZÁGÚTJÁN

ha nem szorítja vissza főembereinek fényűző hajlamait, mert az emberek többségének hűségét, sajnos, a bírvágy és hatalomvágy biztosítja, nem az igazság és szeretet. De a király jól teszi, ha bizalmas embereit és tanácsadóit nem ezek közül válogatja. Csaknem hiábavaló volt azonban a király bőkezűsége: könyveket venni igen nehéz volt, mert a kódexek sokéves munkával, megrendelésre készültek, és ha kereskedőféle el is vetődött sokféle országból Esztrigánba, könyvet nem árultak, mivelhogy olvasni sem tudtak — korábban megjegyeztem, hogy a hártyák beszerzésével is milyen gondjaim vannak még ma is. Elküldözgettem alkalmatos futárokkal és vándorló szerzetesekkel egy-egy levelet rendtársaimnak, barátaimnak, üzentem régi kolostoromba is, hogy mindennémú hasznos könyv érdekelne, ami csak készen van, és jó magyar arannyal fizetünk érte, de egyegy ilyen misszilis levél néha hónapokig hánykolódott, esetleg sohasem érkezett meg rendeltetési helyére. Maradt tehát a Biblia és az emlékezet, szerencsére egyiknek sem voltam híjával, bár az utóbbiban igencsak megfogyatkoztam azóta: mostanában emlékeztetőül prédikációm főbb gondolatait is le kell jegyeznem, nehogy szégyenszemre felsüljek és elfelejtsem, mit is akartam mondani, s mi lesz a következő logikai láncszem fejtegetésemben. Emrik kiváló tanítványnak bizonyult, és — mint általában a féltve őrzött gyermekek — koraérett volt. Stúdiumaimból úgy értesültem, hogy kiváló embereknek vagy hasonló tulajdonságokkal rendelkező vagy igen eltérő, alacsonyrendű utódai vannak, s Emrik úgy tetszett, sokban felül is fogja múlni édcsatyját. Szinte játszva haladtunk előre, észrevétlen, ártatlan örömben. Emriket egyformán érdekelte a szellemi és természeti világ valamennyi titka, és én igyekeztem csekély ismereteimet előadni. /.../ Marcus Aurelius írta: „Ne reméld a földön Platón államát!" — és bizony, igaza lehetett. A böcs pogány császár elmélkedéseinek vékony könyvecskéjéhez még Itáliában jutottam, de sajnos megszerezni csak később sikerült, hogy Emriknek pontosan idézhessem azokat a gondolatokat, amelyek valahol itt, a Garam mentén, Pannóniában fogamzottak meg. ,Ázsia, Európa — kicsi zuga a világnak, a világóceán — egy cseppje a világnak, az Athos-hegy — földtúrás, az egész jelen — az örökkévalóság egy pillanata. Minden kicsi, változó, esendő." A császár a természet szemszögéből mondja ezt, én az Isten szemszögéből fogadom el. De élet és halál dolgaiban olyan erkölcsöt hirdet, amelynek tisztasága keresztény ember számára is megszívlelendő, elősegíti az aszkézisl és a jócselekedetek gyakorlását. A királyoknak írt intelmeknek tartalmazniuk kellene Marcus Aurelius gondolatait is, mert a hatalmasok szívesebben fogadják meg azok tanácsait, akik maguk is megízlelték a test és a lélek feletti hatalmat. 63