Esztergomi helikon
Tartalom - II. FŐVÁROS – EURÓPA ORSZÁGÚTJÁN
Idegcni lovagoknak Tüzes vassá vált a páncér, Magyar máglyák mind kihunytak, Kár ezután ennyi lángér. Szüzek sirtak és a vének Vérharmatos sebe áradt, Ázsiai messze rónák Kútfeje is mind kiszáradt. Messze sirok fölzokogtak, messze kanca fölnyeritett, Vörös lön a hold a dombon, Száz lidércnck lángja intett. Esztergomban kiszögezték Négy világtáj felé testét. Észak, kelet, nyugot és dél Dögmadara mind kikezdték. Magyar Isten, öreg Isten Nézte némán, ült az égben. Koppány lelke szállt a szélben, Szállt az éjben, szállt a fényben. Szállt a földre, szállt a vizre, Szállt szivekbe, szállt jövőbe. Igric ajkán halhatatlan Sóhajtásunk lön belőle! 57
/
