Esztergomi helikon

Tartalom - II. FŐVÁROS – EURÓPA ORSZÁGÚTJÁN

be... S azt hiszi, pedig eleget próbálta hiába, nyargalhat tovább, a világ végéig, ölve s ragadozva... Ki-ki magának, hajrá... Bulcsú is ezt lette... Veszett bika... S hol van?... Átcsapott rajta a keresztény Duna... Ellepett volna, Bajk, ha én útjába nem állok akkor... De ésszel, nem bolond fegyverrel... Szerencsém is volt, nem mondom... Ottó, a császár letaposhatott volna minket, mindjárt a győzelme után... De más baja is volt, hál'istennck... Csak a határait őriztette ellenünk... S én aztán ajándékot küldtem neki bosszú helyett, s izenetet: keresztény akarok lenni, népestől... — Ez az, amit nagyuram ellen kiáltanak! — vágott bele István, ébredve. — Ez... — bólintott a nagyúr. — Ezért is akartak eltenni láb alól, tízszer is... S ezért kellett neked máig rejtőzni előlük... IX' csitt!... Magukat gyilkolták volna meg bennem s benned... A barmok, a vesztettek!... Miért hajtottam ötezer férfit és asszonyt a keresztvízre, hogy a papok szinte táncra perdültek örömükben, s a táltosok úgy üvöltöttek, mint a veszett farkasok?... Miért keresztelkedtem meg magam is, s te mért leltél a kereszténységben István, :1111a vértanú tiszteletére?... llogy aki rád támad, azt te pogánynak kiálthasd, s aki veled lesz, azt mind kereszténynek!... Ezért vannak melletted a lovagok, Bajk!... — Nagyuram... én... csak most kezdem látni! — tört ki István ámulva. — Mindjárt, egészen! — intett az apa. — Ha nem is értenek, ha gyűlölnek is érte, azért a magyart csak mi szeretjük, akik beverjük a fejét, ha kell... A német abban a szempillantásban kiirtana, amint alkalma, módja adódik rá... S ez a kedvező pillanat nemsokára itt lesz, fiam... Ahogy most mélyen lehunyta a szemét, s elhallgatott, István megértette, mire gondol. Kezére hajolt, megcsókolta. A nagyúr felnézett reá, s folytatta: — IIa meglesz, aminek meg kell lennie... a magyarság egymás torkának esik a fejedelmi kardért... Koppány azt hiszi, mind őt akarják... De téved... Akkor majd ez is, az is magát fogja feltolni... Ha egyszer a vérszerződést megtapossák, a testvérharc nem áll meg többet, az utolsó csepp vérig... Ez lesz a soha vissza nem térő alkalom a keresztény nyugatnak: rárohanni az egymást marcangolóra, s végezni vele, mint ahogy végeztek sokkal nagyobb népekkel, Attila s Baján birodalmával is. Szent pofával s bús örömmel taposni vérkásává az istentelen pogányt: ez az amire készülnek, amiért epekednek... De nem így lesz, ha te engedelmeskedsz nekem!... Ha keresztények harcának látja a világ a te harcodat pogányok ellen, akik kereszténységedért támadnak reád!... Sőt inkább segíteni tartoznak neked Krisztusuk nevében, hogy úrrá lehess népeden... Ezért kell az idegen lovagokkal s keresztény zsoldosokkal menned lázadó önvéredre, Bajk!... A Duna viszi a te hajódat, ez a rászedett vén kígyéi, a győzelem kikötőjébe!... Ezért éltem, gyötrődtem, ez minden, amit most már tudsz, fiam... Én végeztem... s te folytasd... 31