Esztergomi helikon

Tartalom - II. FŐVÁROS – EURÓPA ORSZÁGÚTJÁN

ja. Ők művelik a földeket. Nagy részük a foglaláskor behódolt szlovénség ma­radéka. A rabok között mindenféle nemzetű van, apáikat vagy anyáikat még a nyargalok hurcolták ide nyugatról, délről. A várhegy keleti lábánál, túl a for­ró tavon, a katonák hosszú, alacsony szállásai s istállói terpeszkednek. A két telep között, a palánkhoz támasztva hózódik el a bazár, böszörmény, német, zsidó és morva kalmárok mindig zsibongó árusítóhelye. Embernek, állatnak menedéket adó színek környezik. Már a pásztorok: a lovak, marhák, juhok, disznók őrei és gondozói künn tanyáznak állataikkal erdőn-mezőn. Ezek nagyrészt magyari emberek s lova­sok, csak a juhászok s disznópásztorok között akad idegen, többnyire rab. Mindezeket kipróbált főemberek vigyázzák, udvarbíró, béresbíró, bazármes­ter, számadók, s mindenekfelett lovastisztek, főlegények és katonák. Délkeletről a patak mellől hajnaltól estig cseng-csattog a fegyverkovácsok műhelyeinek lármája. Az életnek ez a sok keze-lába azonban csak a palánkon kívül jár-kél, dol­gozik, zajong, a világra való felsírásától kezdve nyomtalan földbe korhadásá­'g A palánk, két sor vesszőből font, agyaggal bedöngölt, hatalmas gerendák­tól tartott magas fal, átöleli az egész várhegyet, kétfelől a Dunáig. Mögötte, belül a nagyúr s a belső emberek világa van, csend és titok. Földre szegzi sze­mét, s legörnyed alázatosan a pórnép, ha onnan lerobogó, csillogó urak vág­tatnak el mellette, s csak messziről mer utánuk bámulni. Legtöbbnek nem is látja soha tündöklő orcáját, csupán hátukról ismeri őket. Ami leszáll közéje éjszakai szellők szárnyán, mind találós mese, s furcsa, néha borzongató, né­ha csiklandozó álom. Maga a nagyúr, akár az Öregisten: inkább azon imádkozz, hogy meg ne lásd. Elég, hogy az ő nevében parancsol mindenki, aki teheti. A palánk keleti kapuja rakva fegyverrel, akár sötét van, akár világos. Őstöl­gyek sűrű lombsátora borul az enyhén emelkedő útra, mely a fejedelmi épü­letekhez vezet. Előbb a nagy kőfalba ütközöl, amit tán tíz esztendeig is raktak, a keleti lejtő védelmére, két saroktoronnyal. A belső oldalán az őrség s a vá­ri cselédség házai bújnak meg a fák között. Fenn, egészen a tetőn, a hegy megmunkált laposán áll a nagyúr palotás háza, s tőle jobbra ismét sűrű fák­kal elválasztva, az új templom, melyet most fejeztek be a görög mesterek. Kí­vülről nem sokra becsülnéd, de benn a homály megnöveli, s a kerek kupolájából áradó fény egyenesen a Keresztrefeszített orcájára hull, az oltár felett úgy, hogy csak ez az arc világít a sötétben, félelmesen s térdrogyasztó fenséggel. Mintha magából a megnyílt mennyből nézne Radla úrra, figyelme­sen vigyázva, hogy misézik. így, a kaputól jövet, csak a hátát láthatod a nagyúr házának. Terméskőből rakott hosszú-hosszú falat, itt-ott néhány szűk ablaknyílással jó magasan, s fö­lébe épített fa emelet vastag, vöröslő boronáit. 26

Next

/
Thumbnails
Contents