Esztergomi helikon

Tartalom - II. FŐVÁROS – EURÓPA ORSZÁGÚTJÁN

Részlet Makkai Sándor: Magyarok csillaga című regényéből 4. GÉZA SZÜl: <J4<) fejedelem: 971 • 997 Székhelyét Esztergomba helyezte 973 körül Elsőszülött fia — pogány (193 7) nevén Vajk (Bajk) — : István. Harmadik fejezet A Nyírkő tarfejű szikla, ott meredezik az Esztergámra nyíló völgy torkában. Tetejéről messzire be lehet látni a pilisi hegyek zegzugai közé. A Böszpörémből induló hadi út szemközt vele bújik ki az erdőből s lábánál kanyarodik a várhegy felé. Aki ezen a sziklán őrködik, annak tudta nélkül Esztergámot meg nem közelítheti ellenség. Valamikor, vadászat közben, ez a szikla adta a gondolatot a nagyúrnak, hogy ebbe a védett völgybe húzódjék vissza a Duna síkjáról, titkolt terveivel. Mióta in lakik, a Nyírkőn éjjel-nappal erős őrség vigyázza az utat és környékét. Innen még jó néhány ezer lépés maga a várhegy, s ekkora távolságot sem lehet csak úgy egy hoppra átugrani. Előbb az ingoványos, mély és széles patakot kell mcggázolni, azután át kell valahogy surranni két jókora domb mellett, s úgy torpansz meg a 1 Iévíz-tó füstölgő, iszamos partján. Mert a nagyúr vára még ezen is túl, közvetlenül a Dunánál fölmagasodó, meredek sziklakúpon áll. És körös-körül és túl a Dunán mindenfelől erdő borította hegyek ölelik ezt a dús, ragyogó síkot, mely csak nyugat felé tárul ki, a folyó két partján. Maga az llristen alkotta ezt a helyet tápláló menedéknek, bizton ringató bölcsőnek s nagy idők viharsarkának. Szép gazdasága virul itt a nagyúrnak, fehér árpaföldek s arany búzatáblák, tágas legelők gulyáinak, méneseinek, édes szénát termő kaszálók. Makkot a tölgyrengeteg ad kondáinak, halat a KisDuna-ág háza népének. Délnyugat felé, a várhegy alatt szétszórt sárputrikban lakik a cselédnép meg a rabok turmá25