Esztergomi helikon

Tartalom - IV. KÖZPONT – A HUMANIZMUS FÉNYKÖRÉBEN

nyire nemcsak házanként (portánként), hanem fejenként róttak ki. A folytonos hadakozás igen nagy szolgáltatásokat tett szükségessé, s a szokatlan adót mindenki nehezményezte. Sőt még a püspöki jövedelmekre is rátette kezét. Úgy vélte, ez is jogában áll, mert a közösség javáért harcol... A főpapok és papok ugyanis a legnagyobb jogtalanságnak tekintették, hogy őket, kiket félisten számba kell venni, világi adó fizetésére kötelezték. Az esztergomi érsektől megvonta az aranybányák nagy összeget jelentő tizedét, melyet urburának neveznek; több püspökség jövedelmét is lefoglalta. Sokan mondják, nem ok nélkül tette ezt, hanem részben azért, hogy kincseket halmozva, hadat ne indíthassanak a király ellen. Ezenfelül a főnemesek szemében már félelmetes és erőszakos kezdett lenni, s cselekedeteivel tudtukra adta, hogy egyedül akar uralkodni, a többiek pedig engedelmeskedjenek. Akiknek azelőtt nagyon nagy tekintélyük volt a király előtt, most nehezen viselték méltóságuk csorbulását. Úgy vélik, ezek voltak az okok, melyek az esztergomi érseket és a többieket lázadásra késztették. Mindőn az összeesküvők titkon így szervezkedtek, s maguk közt királlyá választották Kázmért, nyomban írtak a lengyel királynak, s értesítették mindarról, amit eddig tettek. Jelentették, hogy majdnem minden főember önként elszakadt Mátyástól, s akik eddig még nem csatlakoztak, vagy hamarosan ugyanezt teszik, vagy nem állnak ellent/.../ Amint a lengyel király a levélből erről értesült, úgy gondolta, hogy sok gyermeke lévén, a szerencsében nem szabad tétováznia; a váratlanul felajánlott királyságot elfogadta/.../ Megírta hát az érseknek és a főuraknak, hogy hamarosan küldi fiát mindenképpen erős sereggel. Ezalatt a szóbeszéd nyilvánosságra hozta az összeesküvést és a trónkövetelő jöttét. Mikor eljutott a hír a király füléhez, Mátyás ugyancsak feldühödött; alig tudta elhinni, hogy éppen legrégibb atyai barátai lázadtak fel, kiket annyira becsült s annyi ajándékkal, kinccsel halmozott el. De nem ijedt meg; mondogatta, hogy ugyancsak szeretné látni, főnemesei közül ki akar Kázmér házigazdája lenni. Azokat nem fenyíthette meg, akiket az összeesküvés vádja ért, mert titkon hirtelen eltávozva meghúzódtak váraikban. De még ha bosszút is állhatott volna rajtuk, ezt akkor nem tartotta tanácsosnak. Sokat színlel, titkolózik, elnyomja haragját; jobbnak véli, ha nyájasságot, engedékenységet mutat. Ismeri a magyarok természetét, s az emberek különböző törekvéseit; tudja, hogy lelkük állhatatlan, s a tömeg a remény és jószerencse után bódul. Ezért az ingadozókat erősíti meg; ígéreteivel, bőkezűségével sokat tántorít el szándékától. Számos főurat várak adományozásával térít vissza. Többet tesz ésszel, mint erővel. A vízáradattal szemben nem feszíti karját, de okosan, ravaszul hajlítja vissza az ellene fordult szerencsét. Sohasem szűnik meg bízni önmagában, sőt a balszerencsében még nő is bátorsága, mert ennek fitogtatására kiváló ez az alkalom. Akikről azt gyanította, hogy az összeesküvők közé tartoznak, azoktól kért tanácsot s mutatott irányukban bizalmat. 142