Esztergomi helikon

Tartalom - IV. KÖZPONT – A HUMANIZMUS FÉNYKÖRÉBEN

padlója porfirból készült, és minden mással joggal fölveheti a versenyt arany­ezüst edényeivel, gyönyörű és gazdag miseruháinak készletével. Esztergom Ma­gyarország prímási székhelye, igen gazdag érsekséggel. Virágzása tetőpontján százezer aranyra is rúgott jövedelme, ma azonban alig felét kapja. Ennek a várnak volt ura János püspök, akiről feljebb már megemlékeztünk. Igen sok tudományban nem tartozott az utolsók közé, az asztrológiának pedig annyi­ra híve volt, hogy a csillagászati naptárt mindig magával hordta, és semmit sem cselekedett, mielőtt a csillagokat meg nem kérdezte. Kiváló férfiak vették körül, akik majdnem az összes tudományokat kitanulták. Mi magunk is „De hominé"-nket neki ajánlva adtuk ki, és sokszor élveztük baráti indulatát. De tudósai között volt egy éles eszű és gyorsan váltó teoló­gus, szicíliai eredetű, Szent Domonkos rendjéből, név szerint Giovanni Gat­to, aki sokat képzelt önmagáról. Azt hirdette, hogy minden teológiai kételyt azonnal meg tud oldani, és na­gyon szeretett volna Mátyás királlyal egy kis vitácskába bocsátkozni. Hallotta ugyanis Galeottótól, aki őt Itáliából Magyarországra hozta, hogy Mátyás király, talpraesett szellemű és csiszolt beszédű lévén, a tudósoknak rejtvényeket szo­kott feladni megoldásra. Fortélyaival azután megszorongatja, kihozza a sodrukból az embereket, és nagyon nehéz az ő csapdáit és hurkait kikerülni. Úgy esett éppen, hogy a ki­rálynak Esztergomon át vezetett az útja és vendége lett a püspöknek. Mikor Gatto meghallotta ezt, nagyon megörült, úgy vélte, itt az idő, hogy fitogtassa műveltségét, és megnyerje a királyt, mert sokat várt tőle. De hogy rövid legyek, készült a királyi vacsora, mégpedig fűtött helyiség­ben, (mivel éppen tél volt). A magyarok ugyanis forró vagy langyosabb szo­bákat használnak télen, aszerint, hogy a hideg meg a fagy indokolja. Sőt, itt is alszanak néha, ámbár nem tesz jót az egészségnek, mert a fűtött szobák sűrű gőzétől az emberi testekben a párák izgalomba jönnek, és elto­lul az agy, amiből legtöbbnyire főfájás lesz. Mikor már itt volt az idő, hogy vacsora mellé üljenek, szóba hoztuk a király előtt, hogy Giovanni Gatto a vár­ban van és meg kellene hívni estebédre, hogy vitát kezdjenek véle. A király ugyanis roppantul szeret vitatkozni, különösen lakomázás közben, hiszen egyébként alig van elég ideje, hogy az ügyeket elintézze. A király pa­rancsára meghívták tehát, és odaültették a királyi asztalhoz, ahol a tudo­mányokban képzett pécsi püspök és az esztergomi érsek (mind a kettő János) volt meg egy másik püspök, aztán Thuz János és Galeotto. A vacsora királyi pompával ment végbe. Ugyanis a magyaroknál lakoma közben rengeteg az étel és innivaló, és sokféle bort szoktak inni. A magyaroknál ma ugyanaz a szokás, amit Gallienus 1 római császárról közölnek a történeti művek: hogy ti. a legfényesebb lakomákon különféle borokat szokott kínálni. 1. Pugjius Licinius Gal1irnns — római császár (253-268) 136

Next

/
Thumbnails
Contents