Esztergomi helikon

Tartalom - III. MENTSVÁR – HADAK ÁRNYÉKÁBAN

14. Részlet Makkai Sándor: Sárga vihar című regényéből (1934) Hatodik fejezet Batu, a Tündökletes, heverő ágyán játszadozott kedvencével, a nőstény oroszlánnal. Az állat didergett. Ez a rettenetes magyar tél megdermesztette a vérét. Olykor fájdalmasan köhögött. A Nagyúr maga mellé húzta az ágyra, átölelte, fejét kedveskedve dörzsölte a nagy macska fejéhez, a testével melengette, s gyöngéden takargatta be cobolyprémes bundájába. Az oroszlán hálásan nyújtózódott el mellette, mereven kifeszítve lábait, s a farka vidáman csapkodott a bunda alól, a gyógyító melegben. Zöld szemével hunyorgatva, mély kurrogással dorombolt. A Nagyúr aggódva nézte. Jobban szerette ezt a gyönyörű bestiát, mint barátot, szeretőt, akárkit. Férfi nem lehet hűségesebb s asszony hízelgőbb, mint ez. Figyelő szemekkel virrasztott ágya mellett, éberebben bármely testőrnél, s ha valaki közeledett, kérdő tekintettel leste ura arcát, hogy szét kell-e tépni? Még kölyök korában hozták a Nagyúrhoz, ő felnevelte magának barátul, szolgául és védelmezőül. Senki a világon nem tudott bánni vele, csak ha ő szólt neki, lett kezes báránnyá. Soha egy percig nem hagyta el magától. És hogy tudott játszani neki ez a kedves!... Ha látta, hogy tépelődik valamin, szelíden ütögetett térdére kecses lábával, hogy magára vonja a figyelmét. Aztán ugrált, táncolt,hengergőzött előtte, a nyakára fonta lábait, s hízelkedve fektette fejét az arcához, rekedt hangján énekelve neki. Csak a szeme örökké komoly, ami furcsa és megható volt, amikor karcsú teste vidáman forgott, hajlott körülötte, hogy felvidítsa. És akármit csinált, ezek a szemek hűségesen függtek gazdája tekintetén. És most beteg az Aranyhercegnő... Fázik ebben a szomorú, utálatos országban, amelyet Batu halálosan un, és mégis türelmetlenül gyűlöl, hogy még mindig nem tudta elgázolni. — Ha meghalsz, Aranyhercegnő — súgta az oroszlán fülébe —, még egy legyet se hagyok életben ezen a nyomorult földön... Aranyhercegnő komolyan nézett gazdája szemébe, s halkan dorombolt. — Ugye nem halsz meg?... — kérdezte Batu. — El akarlak vinni magammal napnyugatra, Aranyhercegnő... Azt akarom, hogy lásd meg velem a csodavárosokat, s ülj mellém a császárok trónjába... És délre is el akarlak vinni, ked112