Esztergomi helikon

Tartalom - Nagyfalusi Tibor: Előszó

Babits gondolkodói-írói tekintete „méretezi át" ide, az Elöhegyre mindazt, ami a várhegyi Bazilika szimbólumában feltornyosult; Esztergom megkövesült történelmi „lelkét" az óriási pantheonból a babitsi ihlet szabadítja ki. Az ünnepi szentélyből megépíti a modern líra otthonos „lakóházát", — a legmélyebb alapvetéssel, körülötte a legtágabb panorámát nyitva meg. Előbbi a hagyományőrző, utóbbi az újító szellem műve, amelyek Babits összefoglaló szemléletében egyesülve lényegítik át a magyar — és „esztergomi" — Európa történelmi értékeit igazán szépirodalmi értékekké. Egy — Babits szavaival — „tagadhatatlanul nagyzoló jellegű", „fejedelmi s pazarkodó MŰVÁROST" a magaslati csendű vagy mélyről kiáltó művek helikonjává. Amelynek kertje — szellemi értelemben is — „az egész táj"... Amelynek dombja alatt a „nyugtalanság völgye" a háborúra készülő Európát szeli át ...Amely ház és kert vidéki, ám a legkevésbé sem provinciális Helikon: így lehet századunk lírájának egyik főhelye. Ahol a múzsák pártolta „gazda", a „különös hírmondó", a feltámadt „holt próféta" igazán „hegyi költővé" válik. Amitől pedig éppen itt, azaz egyben esztergomi, e/óhegyi költővé is válik, — amitől az Előhegy Babits „saját hegye" lesz: ez a korabeli magyar, sőt egyetemes európai irodalom lényegi helytörténete. A gyűjteményünk 3- kötetében kirajzolódó esztergomi Helikon-vidéknek tehát ez az előhegyi látóhely a központja. Szigeti világítótorony — magasan a város fölött. Babits utóéletében a látogatók emlékezései, beszámolói, tisztelgő versei közvetítik szüntelen jeladását. Sugárzásának helyi hatására nézve, a szemelvények főként fénytörésekről — a befogadás jellemző értékzavarairól — mutatnak tanulságos történeti képet. A vidéki kisváros, amely megyeszékhely és egyházi főváros, lényege szerint másfajta közege veszi körül Bányai Kornélt, Féja Gézát is, akik szintén tartósabban élnek, munkálkodnak Esztergomban. Ök — „saját hegy" nélkül — lenn, a város szélén válnak „SZIGETLAKÓKKÁ". * * * Olvasókönyvünk mindhárom kötetében az anyaggyűjtés legfőbb helytörténeti szempontja: a tematikai „esztetgomiság". Tudniillik az, hogy a mű Esztergomról vagy esztergomi helyszínű eseményről szól-e? (Ideértve a város legközelebbi környékét is.) Ha lírai mű: jól érzékelhető-e benne az esztergomi indíttatás? Ihlete emelkedése közben kivehetőek-e a helyi „tereptárgyak", színek és alakok? Természetesen a gyűjtés így megszűkített körébe is olyan bőségű anyag került, hogy két szempont szerint is válogatnunk kellett belőle. Elsősorban a tartalom minőségét mérlegeltük. Azaz, ha szépirodalmi alkotások közül kellett választanunk, azt vizsgáltuk, hogy melyik a legkevésbé csak il8