Esztergomi helikon

Tartalom - III. MENTSVÁR – HADAK ÁRNYÉKÁBAN

Most már bánhatták a kalmárok, hogy a megszökött zsidók tűzfészkét mégsem rombolták le. Csak néhány széles bejárót vágtak közötte a palánkhoz, s a kaput falazták el, hogy ne legyen gondjuk a külön védelmével. A lecsapkodó gyújtóbombák csakhamar lángba borították ezt a csupa gyúlékony anyagból és szemétből álló labirintust. A tűz olthatatlanul terjedt, átkapott a palánkra is, amelynek fatornyai már mind égtek, mint óriási fáklyák, s a városban megfékczhetetlen pánik tört ki. Az emberek megfeledkeztek a védelemről, agyukra halálos homály szállott, s egymást tiporták, tépték rémületükben, mint a vakok és bolondok. Az őrségnek csak egy kis része próbálkozott újra és újra följutni a palánk tetejére, hogy legalább lássa, mi következik, s ne engedje ellenállás nélkül betörni az ostromló hadat. A kalmárok azonban már csak arra gondoltak az általános kavarodásban, hogy mindenik a maga kőházába bújhasson katonáival, melyeket a gyújtogatás nem fogott, s amelyekben, mint hitték, sikerrel tarthatják maguk:». De a baj az volt, hogy ezekben a házakban alig lehetett mozogni a fölhalmozott rengeteg poszlóvégtől, ruhától és mindenfele árutól. A bemenekülő emberek, hogy minél többen férhessenek, ablakokon hajigálták le az utcára a sok drága portékát. A bölcsebbeknek mégis eszébe jutott, hogy ez őrültség, mert maguk raknak máglyákat a házaik köré, amit a mongolnak csak meg kell gyújtani, s megvárni, amíg valamennyien megsülnek. Minthogy a bombák csapkodása is egyszerre megszűnt, lélegzethez jutottak, s felnyalábolva, ami ott hevert, életük hosszú munkájának haszontalan gyümölcseként, futva vitték mindenfelől a zsidónegyedhez s maguk hányták bele a lángokba. A védőodú után tülekedő emberek bezsúfolódtak a házakba s mikor azok már megteltek s a kapuk döndülve bevágódtak a küntrekcdlek orra előtt, ezek a nyomorultak a hajukat tépve s őrjöngve az istállók:» rohanták meg, melyekben a kalmár urak kocsi elé való parádés lovai és hátasai nyihogtak. A gyönyörű állatokat kiverték jászlaik mellől s azok megvadulva nyargaltak fel-alá a kiürülő utcákon, rémületükben egymást nyomva előre, amíg belerohantak a lángokba. A kalmárok bölcsessége úgy határozott, még az ostromló had megpillantásakor, hogy az asszonynép s a gyermekek csak akadályoznák a férfiakat az egyes házak védelmében és sokkal jobb nekik, ha lehetőleg együtt vannak a legjobban oltalmazható helyeken, a papokkal, s külön erős őrség védelme alatt. Egy részüket a Szent Miklós templomában helyezték el, de a legelőkelőbbeket a király házának palotás termébe gyűjtötték, legféltettebb ruháikkal és ékszereikkel együtt. Ez a nagy erős ház a templomnál is biztosabbnak látszott az aggódó férjek, apák szemében, s legjava vitézeiket küldték oda szeretteik megtartására. 102