Esztergomi helikon

Tartalom - III. MENTSVÁR – HADAK ÁRNYÉKÁBAN

A vár messze volt, s az ispán szeme nem láthatott idáig. Ilyen nagy bajban a király tulajdona sem tekinthető érinthetetlen területnek. Majd megmagyarázzák, ha túlélik a vihart. Lefoglalták tehát, beszorítva az öreg királyi cselédeket egymás hegyén-hátán a kisebb szobákba és kamrákba, miután a nagyterem nem bírta befogadni az övéiket/.../ A palánkon maradt katonák most már csak várhatták, mi következik? Az árok, amiben még bíztak, az ő kis számuk mellett is komoly akadályt vetett a támadók elé. De a mongol már nem akart felesleges vért áldozni többé a hadjárat alatt erősen megfogyatkozott testéből, s nem volt hajlandó hullákkal tölteni ki a sáncot. A védők rémülten látták, hogy a rőzsefal mögül most nem kövek s nem bombák, hanem töltött zsákok repülnek a palánk felé, súlyosan puffanva az árokba. Némelyik megrepedt s föld, kavics omlott ki belőle. Ezt a zsákesőt is tehetetlenül kellett végignézni, amíg betöltötte a mélységet. Ott fenn a várfalon megállapíthatták, hogy mikor az a sánctöltés megkezdődött, zászlójelekre egyszerre fölsorakoztak a mongol lovaskaréjok a rőzsefal mögött. Szolgák százai csapkodó fejszékkel vágtak széles kapukat előttük, amelyeken át mindenfelől megrohanták a palánkot. Mi volt az a néhány dárda meg nyíl, ami onnan fogadta őket, az ő rettentő nyilazásukkal szemben? Már az első nekifutásra hullott, kalimpált alá a védők nagy része, mint a megrázott fa potyogó almái. Három-négy játszi fordulat után be voltak törve a kapuk s özönlött akadálytalanul a városba az ostromló sereg. 23Részlet Jókai Mór: Százszorszépek cfmű elbeszéléséből (1857) Bojóti Simon látta, hogy a város el van veszve. Dobszó mellett kihirdetteté az utcákon, hogy minden bátor férfi jelenjen meg a Magyar téren, abban a nagy tanácskozásban, amit az Istentől látogatott város népessége tartand végvcszedc 1 m é ben. Senki sem maradt honn: gyáva férfi nem volt Esztergomban. Az egész tér megtelt férfiakkal, és ahány fej, annyi dárda látszott ki a tömegből. Bojóti Simon a templom széles lépcsőzetén állt fel a nép előtt, mellette az országurak és a templomos vitézek. Az érsek nem volt ott, ő már elesett a 103