Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat harmadik évkönyve

Boleszló herceg, esztergami érsek. Pór Antaltól

26 sulata Pál szepesi prépost idejében, tehát a XIV. század elején keletkezett. Hasonló méltányossággal járt el Boleszló érsek a marosi dézsma ügyében. Maros (ma Nagy-Maros, a Duna mentén, Visegrád átellenében) egyházi adója, a papi tized Ladomér érsek óta az esztergami székesegyház Mária oltárosát illette, kinek viszont ott rektort (papot) kellett tartania s azt tisztességesen ellátnia. De hogy Maroson idegen vendégnépek is megtelepedtek, kiknek a biróválasztáson kivül rendesen papválasztó joguk is volt, ezen állapotot nehezen tűrték, mert a lelkiekről immár gondoskodva levén, papválasztó joguktól elestek, hanem azért a papi dézsmát ugy meg kellett adniok, mint a régibb lakosoknak. Hogy tehát a dolog során változtassanak, megtagadták az esztergami oltárostól a tizedet, és ezt saját lelkészöknek, ki nekik a szent Márton templomában szolgált, fizették, mi természetesen sok perpatvarra adott okot. I. Károly király, ki a polgári községek fölvirágozását nagyon a szivén viselte, megkérte tehát kedves süvét, Boleszló érseket: állítsa helyre a békét a két pap és a hitközség között. Boleszló érsek pedig tanácsot ülvén káptalanával ugy határozott, hogy a bordézsmából egy negyedrészt, a szemes jószág tizedéből egy harmadrészt, a többi, aprólékos tized felét a marosi szent Márton egy házának papja, a többit pedig a Mária oltár esztergami gondnoka kapja. Figyelemre méltó e rendeletnek bevezetése (arengája), mely fényes világot vet Boleszló érsek lelkületére és hogy miképpen fogta föl főpásztori hivatását: A csalhatatlan isteni bölcseség úgymond — azért szemelt ki bennünket elüljárónak, hogy minden viszályt eloszlatván, a békét mindenütt helyre állítsuk. I. Károly király Boleszló érsek e rendelkezését 1326. május 11-én kelt és uj pecsétjével ellátott levelével megerősítette. ') A tizedjövedelem levén a vázolt korban az egyháziak legkiadóbb, istenadta, kevés fáradsággal járó bevétele, nem csoda, ha többször szolgáltatott okot pörlekedésre, melyben Boleszló érseknek, mint metropolitának is nem ritkán kellett döntenie. így fordult hozzá a veszprémi káptalan arról vádolván a zalavári apátot, hogy ez a káptalant illető koloni, mogyoródi és ]) Az esztergami fökáptalan levéltárában, lad. 47. fasc. 5. nro 1.