Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat harmadik évkönyve

Titkári jelentés az 1899. évről

163 el a várost, melyet már egészen otthonuknak tekintettek. Október 28-án tartotta ünnepies bevonulását a várba a hős Szobieszky, lengyel király, Károly főherczeg kíséretében. A Bakácskápolnában felhangzott a „Te Deum" áhítatra keltő dallama, s a hős vezér a keresztény harczosokkal együtt örömtől repeső szívvel mondott hálát Istennek a kivívott győzelemért. A félhold büszke ragyogása homályba borult; újra kereszt tündöklött a magyar Sión ormán ! Városunk a nyomasztó török uralom alól fölszabadult; de az öröm nem lehetett teljes és tartós. Maga a kir. város 1683-ban teljesen leégett. És alig fogott hozzá az anyagi és szellemi téren beállott százados mulasztások pótlásához, az elemi csapás okozta károk helyreállításához: a lassú emelkedés és fejlődés csiráit majdnem elfojtotta II. Rákóczy Ferencz fölkelése, a kinek fegyverre hívó szózata viszhangra talált megyénk lakosainak szivében is. A háborúval járó emberéletben és anyagiakban való súlyos veszteségekhez járult a pestis, a mely a város és megye lakosai közül mintegy 2000 embert ragadott el. Ezen pusztító veszedelem megszűntének emlékére állították föl 1723-ban a jelenleg városházul szolgáló Bottyánpalola előtt levő téren, a most csonkán álló Szentháromság-szobrot. A város 1708-ik évben folyamodott régi szabadalmai és kiváltságai megerősítése végett; I. József Esztergomot a szabad királyi városok közé fölvévén, régi szabadságait megerősítette; utóbb pedig III. Károly 1725-ben latin nyelven kiadott okiratában erősítette meg a város régi kiváltságait. 1761-ben a vár visszaszállt ősi birtokosai kezébe, a menynyiben Mária Terézia királynő Barkóczy Ferencz kinevezése alkalmával azt a herczegprimásnak adta. Ennek legfőbb óhajtása volt, hogy az érsekséget és főkáptalant Esztergomba visszahozza, a minek kivitelében azonban közbejött halála megakadályozta. Csak Rudnay Sándor valósíthatta meg 1820-ban ezt a tervet; s így a török hódoltság miatt 277 év óta távollevő primási szék és főkáptalan viszszahozatalával az elhagyatott és kimerült városnak minden irányban új lendületet adott. Az 1838-ik árviz mintegy 600 házat teljesen romba döntött ugyan; de ez a csapás a városnak megindult fejlődését és emelkedését meg nem akasztotta. Rudnay kezdette meg a főszékesegyház építését, a melyet Kopácsy József óriási áldozatokkal folytatott, s utána Scitovszky János befejezvén, 1856-ban országos jelentőír