Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat harmadik évkönyve

Titkári jelentés az 1899. évről

104 ségű ünnepséggel, az uralkodó, egyházi és világi előkelőségek s nagyszámú közönség részvétele mellett az Ur dicsőségére fölszentelt. Mélyen t. Közgyűlés ! Nem új adatok, eddig tán ismeretlen történelmi események megismertetése volt vázlatos előadásom czélja,' hanem csak az, hogy a városunkban megszületett magyar királyság és kereszténység kilenczszázados évfordulója alkalmával az emlékezetbe visszaidézzem Esztergom múltjának fő vonásait; hogy rámutassak az idők változásaira, a melyekben a dicsőségre homály következett, de a szomorúságra ismét az öröm napjai derültek. Sokszor tornyosultak városunk egére vészfellegek. Csapások csapásokat értek: idegen hadak dúltak téreinken ; pestis, tűzvész, árviz következtében számtalan szenvedésnek volt kitéve; és volt idő, midőn égnek meredező romok tárták még csak fönn egykori fénye és hire emlékét. De nem borult rá teljesen a megsemmisülés fátyola, mely sok város omladékait még ma is takarja; mert őrködött városunk fölött Esztergom halhatatlan emlékű szülöttének, első nagy királyunknak, sz. Istvánnak szelleme ; őrködött fölötte és mindenható erejével védte az Ég hatalmas Ura! Illő dolog tehát, hogy hivő kebellel adjunk hálát az isteni Gondviselésnek, a mely nem engedte, hogy az átélt nehéz idők súlya eltemesse, a vész és viharok bősz ereje elsöpörje városunkat. Illő dolog, hogy magyar szivünk egész őszinteségével üdvözöljük és dicsőítsük hazánk első, valóban apostoli királyát, ki a magyar királyság és kereszténység megszilárdításával városunkban nemzeti nagylétünk alapjait megveté. De mondjunk áldást azon nagyszellemű férfiak emlékére is, a kik vagyonukat, vérüket és életüket áldozták Esztergom jólétéért; s az ő példájukon fölbuzdulva munkálkodjunk közös erővel, hogy sokat szenvedett városunk a szellemi, erkölcsi és anyagi jólét útján haladjon egy szebb és boldogabb jövő felé ! Most pedig legyen szabad társulatunk belső életéről és működéséről röviden szólnom. Társulatunk tagjainak száma: 212; és pedig tiszteletbeli 0, alapító 18, rendes 135, pártoló 53. Az 1899. évben a rendes tagok közé léptek: Berzeviczy József, Bogisich Mihály, Csongrády Gyula, Hollósi Rupert, Schlick István, Szilágyi Rezső, Vadászfy Jenő, Vezinger Károly, Zibrinyi Gyula és Vimmer Imre, eddig pártoló tag.