Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat második évkönyve

Miként jutott 1543-ban Esztergom árulás által török kézbe. Némethy Lajostól

Ez is ugyanazt mondta, a mit az előbbi. Az éjjel négy szöke­vény jött ki a várból. Ezeket a janicsárok el akarták fogni, de csal'; egyet keríthettek kézre, a többi a setétségben megmene­kült. Az elfogottat a magas udvarhoz vitték, ott így vallott: „Parancsnokunkat ágyúgolyó érte, s az egyik lába használha­tatlanná vált. Az a tervük, hogy vagy hétfőn, vagy előtte való éjjel kiütnek és meglepnek benneteket." A mint Szulejmán pasa meghallotta a szökevényeknek val­lomásait, intézkedett a rohamra nézve. Ugyanakkor egy remmál (jósló) is vetődött hozzá, a ki azt mondá: „Ha most hétfőn (augusztus G.) el nem foglaltatik a vár, én akarni legyek!" Üres fecsegése hitelre talált. Sem az ulemákat, sem a tapasztalt em­bereket, sem az intéző férfiakat meg nem kérdezte, hanem csu­pán a maga eszében és remmál jóslatában bizva elhatározta a rohamot hétfőre. Némely kegyeletre méltó férfiak kérték őt mondván: „Isten szentjeinek lelke és szive csütörtöki napon fordul az emberek felé." Mind hiába, a sereg akarata ellen is kiadta parancsát. Augusztus hó 6-án, az Ur színe változása ünnepén, már nap felkelte előtt az általános rohamhoz a török táborban ad­ták a jelt. A rohamot ágyúzás előzte meg. Elsütötték mind az ágyúkat és a felszáló füsttel együtt a müzülmánok minden irányban köze­ledtek a várhoz.Egy része az elfödött futó árkokban, más része nyíl­tan, mert biztosak voltak benne, hogy sokaságukkal minket el fog­nak nyomni. Hisz annyian voltak, hogy betelt velük a vár előtt levő terület. Szokásuk szerint igen nagy ordítozást vittek vég­hez. Összevegyülve hangzott az: „Allah, Allah, akbar! La illah il allah! Ja fettah! Ja kerim! Ja rahim ! és egész erejükből ro­hantak, hogy csak mielőbb bejuthassanak. A főbb férfiak élükön, övéiket buzdítva. Ők akartak elsők bejutni, hogy bátorságukat kimutassák. Előre hatolva egész a mieinkig, ott áttörhetetlen sűrű sor­falat találtak, mely hosszú lándzsákkal felfegyverezve megköze­líthető nem volt. A támadóknak rövid lándzsáik, kardjaik és bu­zogányaik voltak, melyekkel a sorfalat áttörni nem birták. A mieink nyilai és golyói ily sűrű tömeg közé irányítva mindig ta­láltak. De volt a mieinknek előkészítve nagy mennyiségű golyójuk szurok, kény és lőporból készítve, melyet mesterséges tűznek neveztek. Ennek borzasztó hatása volt és iszonyú pusztítást vitt

Next

/
Thumbnails
Contents