Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat második évkönyve

Miként jutott 1543-ban Esztergom árulás által török kézbe. Némethy Lajostól

73 véghez az ostromlók sűrű tömegében. Ha valakit csupán érintett ily golyó, tapadás anyagával már megmarta őt; és ha az illető azt magától eltávolítani törekedett, még inkább szétfrecsent és a mellette levőre is hullott. E veszedelmes készüléktől a törökök igen féltek, mert kevesen viseltek sisakot, hanem kendőkből font turbánnal födték be fejüket, melyen e tapadós tűz igen megfészkelt. A várbeli nők és gyermekek is megtettek mindent a védekezésre. Más anyag hiányában felszedték a sírköveket és a magasból ezeket dobták a meredekből felfelé törekvőkre. Mindkét részről a kitelhető megtörtént. Az egyiknél a védekezésre, a másiknál a győzelemre. Nyolcz óra hossza tartott e borzasztó küzdelem. A támadó kétszer küldött új csapatokat a kimerültek felváltására. A mieinknek, csekély számuk daczára, hősies bátorságukkal: sikerült a támadókat visszaverni. Ezek látván, hogy törekvésük sikertelen, iszonyú veszteség után a falaktól eltávoztak. A veszteséget, melyet a töröksereg szenvedett, Szinán csausz így sorolja el: „Az egyéb hadi népen kívül csak a janicsárok közül 300-nál több lőn vértanúvá. A bégek közül Dsindi Szinán bég vértanú lőn. Baltadsi Mohammed bég pedig megsebesült. A pozsagai cseri-basi, a zeberekcsi-basi és a kilerdsi-basi vértanukká lettek. A szemendire alaj-bég megsebesült. Malkocsoglunak kapuketkhudája és a mórai alaj-bég testvére, Szinán bég, vértanukká lettek. Rusztem pasának diván-katibja is elesett, igen sok szolgája pedig megsebesült. Továbbá a böltik-khalkiból és a szipáhik közül igen sok ember megsebesült, néhány pedig vértanú lőn. Magát a remmált (jóslót) is egy bomba érte, mitől az arcza megégett, szeme kifutott s mint a tűzbe esett egér megfordult és elfutott. Ezt látta az egész sereg,, visszafordult." Az elért fényes siker a mieinket igen felbátorította. Midőn meggyőződtek róla, hogy a vár keleti oldaláról a támadók viszszavonultak, sőt a foglyoktól megtudták, hogy táborukba viszszatértek és maga Szulejmán is ott van, egy merész vállalatra határozták el magokat. Ugyanis Szulejmán pasa parancsára az ostrom ideje alatt a hajóknak is a vár közelébe kellett jönniök, a mi, habár a hajósnép akarata ellenére, megtörtént. A hajókat a vízivárosi part hosszában elhelyezve a hajós katonák és révészek biztosságban érezvén magokat az elhagyott alsóvárosi házakban úgy jártak, keltek mint akár a vasár piaezon. A miben a mieink elfoglaltságuk miatt őket nem akadályozhatták. A